Phaethón
Phaethón – a napisten, Héliosz fia annak kedvesétől, Klümené1től. Epaphosz kétségbe vonta isteni származását; fia kérésére Héliosz megesküdött a Sztüxre, hogy hajlandó apaságát bármivel tanúsítani. ~ azt kérte, hogy egy napra ő vezethesse a napszekeret. Héliosz kénytelen volt engedni; ~ elindult végzetes útjára. Hamar elvesztette uralmát a paripák felett, a nap vészesen közeledett a földhöz, sivataggá égette Arábiát és Észak-Afrikát, feketére pörkölte az aitiopszokat, és sok folyót kiszárított. Hogy a végső katasztrófát megelőzze, Zeusz villámával földre sújtotta a vakmerő ifjút. – Euripidész ~-tragédiája töredékesen maradt fenn, utóbb Goethe próbálta rekonstruálni. A balsikerű égi utat Ovidius írta le elevenen Átváltozások c. művében. A villámtól földre sújtott ifjú bukását több ókori vázafestmény és gemma ábrázolja, az újkorban pedig Sodoma, Tintoretto, Carracci, Reni és Tiepolo, míg Poussin és Giordano azt a jelenetet ábrázolják, amikor elkéri apjától a napszekeret. Zenei portréi Lully, A. Scarlatti, Graun és Jommelli operáiban és Saint-Sa&ns szimfonikus költeményeiben lelhetők. 
III A2
)
III A2
