Lukács
Lukács2 – görögösen Lukasz (a Lukianosz rövid formája), a nevéhez kapcsolt bibliai könyv, a Lukács-evangélium szerzője; a hagyomány őt tartja az Apostolok cselekedetei szerzőjének is, és ezt a vélekedést a legszigorúbb bibliakritika is alátámasztja. Szíriai görög lehetett, aki már keresztény volt, amikor Pállal kapcsolatba került. Három alkalommal lehetett kísérője az apostolnak: második útjának egy szakaszán Troászból Filippibe, majd amikor harmadik útjából hazatért, Filippitől Jeruzsálemig, végül a Rómába tartó hajóúton, az ApCsel idevágó részei ugyanis többes első személyben íródtak. ~ mindkét könyve tudatos történetíróra vall, aki magabiztosan formálja forrásanyagát; az ő görög stílusa a legcsiszoltabb az Újszövetségben. Mivel így bizonyíthatóan Pál köréhez tartozott, és evangéliumán felismerhető a páli igehirdetés ihlető hatása, a hagyomány a kezdetektől és természetesen azonosítja ~ot a Pál leveleiben több helyen említett Lukács1csal, „a kedves orvossal”, de ez ellen komoly meggondolások szólnak. Mint evangélistát ~ot ökörrel vagy bikával jelképezik amiatt, hogy Krisztus papi méltóságával kiemelten foglalkozik (az ószövetségi papok tulkot áldoztak). Mivel Jézus születésének előzményeiről, az angyali üdvözletről és Mária1 látogatásáról egyedül ő írt evangéliumában, a VI. században kialakult az a legenda, hogy festő volt, és portrét festett az Istenanyáról. Ez a bizánci hagyomány később nyugaton is elterjedt, ezért a középkori festőcéhek ~ot tekintették védőszentjüknek. Jacobus de Voragine Legenda Aurea c. középkori gyűjteménye szerint ő volt a másik, meg nem nevezett emmauszi tanítvány (lásd Kleofás2), s Pál ismerte és használta az ő evangéliumát. – Képei, szobrai sima arcú vagy rövid szakállú, fiatal férfinak mutatják ~ot szimbólumával, az ökörrel, könyvvel vagy irattekerccsel, író- s esetleg festőeszközökkel. Rogier van der Weyden, többek mellett, a Mária arcképét festő ~ot is ábrázolta.
