Vértanú
Vértanú A szó olyan embert jelöl, aki hitéért, meggyőződéséért az élete feláldozása árán is hajlandó kiállni, tanúskodni. A g. martüsz (= tanú) szó egyik lehetséges jelentése ez.
Az ÓSZ-ben - bár voltak ilyen emberek - a fogalom nem fordul elő. Az ÚSZ-ben elsőként Istvánra alkalmazza az Írás, az ApCsel 7 alapján a 22,20 használja ezt a kifejezést. A Jel 2,13 szövegében az ÚF ismét csak tanút említ. Majd a Jel 6,9; 7,10; 20,4 említi a vértanúk seregét, akik megölettek Isten beszédéért, és akik 1000 esztendeig uralkodni fognak.
