Érdem
Érdem Átlagon felüli erkölcsi magatartás, tett, amelyért elismerés, Istentől jutalom illet meg. Az egész B tanúsága szerint ilyennel Isten előtt nem dicsekedhetünk, mert mindenki a bűn rabja, a bűn zsoldja pedig halál (Róm 6,23; Gal 3,22). Izráel kiválasztása sem valamilyen érdem alapján történt (5Móz 7,7kk).
Ábrahámot Isten igaznak fogadja el hite által (Móz 15,6; Gal 3,6), hitének bizonyítása után megáldja (1Móz 22). A hitet tehát mégis beszámítja Isten. Századokkal később is Dávidért kegyelmez meg Jeruzsálemnek (Ézs 37,35 vö. 1Kir 11,4), pedig Dávidnak jócskán voltak bűnei, de úgy látszik, élete fő irányát vette tekintetbe Isten. Jób különös hűségét megáldja (ld. JÓB KÖNYVE). Nehémiás többször hivatkozik imádságában tetteire (Neh 5,19; 13,14.22.31).
Jézus is csak egy érdemet ismer el: a benne való hitet és az ebből fakadó következmények végsőkig való vállalását (Mt 19,27). Ez Péter megbízatásának az alapja (Mt 16,13kk), ebben az értelemben kínál megfizetést a követőinek (Mt 16,24kk), a belőle következő tetteket jutalmazza (Mt 25,31). Kedves az Isten szemében a Krisztusért való szenvedés (1Pt 2,20; 4,12kk). (Vö. JUTALOM).
