amen (héb. ’úgy legyen’, ’valóban’): záró, ill. nyomatékosító szó, amely változatlanul átkerült a gör.-be és a lat.-ba. – I. Az ÓSz-ben valamely feladat elvállalására utal (1Kir 1,36; vö. Jer 11,5), v. átkot fejez ki arra az esetre, ha valaki nem tenne eleget kötelezettségének (Szám 5,22; MTörv 27,15–16; Neh 5,13); de szolgálhatott valamely kívánsághoz való csatlakozás kifejezésére is (Tób 8,8; Jer 28,6) és ebből következően – rendszerint megkettőzve – Isten dicsőítésére is (Neh 8,6), különösen doxológia v. kérés végén (1Krón 16,36 és a Zsoltárok 1. és 4. könyve végén). Ebben az értelemben a zsinagógai liturgiában is gyakran előfordul. – II. az ÚSz-ben felkiáltás a keresztény (1Kor 14,16) és a mennyei liturgiában (Jel 5,14); a keresztény ® imák és ® doxológiák (Róm 1,25; 9,5; 11,36; 1Tim 1,17; Zsid 13,21; 1Pét 4,11; 5,11; Júd 25) végén az igazság megerősítése v. kérés, abban az értelemben, hogy Isten ígéretei teljesedjenek. Jézus az egyetlen, aki szavait ~nel vezette be (Jn-ban 2-szer szerepel ~), és az ~nek egy új, a rabbinista irodalomban nem ismert értelmet adott (’igazán, valóban, bizony’): személyes tekintélye súlyával kezeskedett szavainak igazságáért. Ezért nevezhető Jézus maga is Amennek (Jel 3,14; vö. Iz 65,15 kk.).
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.