Közraktári jegy,
Közraktári jegy, az az okmány, melyet a közraktár a nála letett tárgyakról kiállít, melyben ezek átvételét elismeri és magát azok kiadására kötelezi. E mellett azonban a K. oly értékpapír, mely a közraktárban elhelyezett árukat helyettesíti, ugy hogy a K.-gyel való rendelkezés kihat a dologi jogok átruházása tekintetében magára az árura is. A K. két részből áll: az árujegyből (cédule, récépisse, weight-note, Lagerschein) és a zálogjegyből (warrant). Ezen részek összefüggők, de egymástól elválaszthatók. Az elválasztás által a K. két önálló értékpapir szerepét vállalja magára, ugy hogy az áru feletti teljes és szabad rendelkezést mind a két papir birtoka adja meg, a zálogjegy maga pedig zálogjogot ad az árukra adott kölcsönösszegre, az árujegy pedig az ezen zálogjegyet terhelt rendelkezési jogot, ugy hogy e kettéválasztás (kétjegyrendszer) megadja a lehetőséget, hogy az áru letevője egyrészt kölcsönt vehessen az árukra és a zálogjegygyel biztosítsa hitelezőjét, másrészt pedig az árujegy alapján egyidejüleg eladhassa az árut. A K.-nek magában kell foglalnia: 1. a közraktár megnevezését; 2. a letéti könyv sorszámát; 3. a letevő nevét és lakóhelyét; 4. a letett tárgyak megjelölését és mennyiségét; 5. a kiállítás idejét és a vállalat cégjegyzését. Ezen tartalom nélkül a K. nem érvényes. A K. hátirattal átruházandó, ugy mint minden forgatható papir; kivételt szenved csupán a zálogjegy első átruházása. Mivel ezáltal tulajdonképen a zálogjog adatik egy bizonyos kölcsönösszeg erejéig, a zálogjegy külön átruházása esetében az első hátiratnak tartalmaznia kell: 1. a kölcsönadó nevét és lakását; 2. a kölcsönösszeget; 3. a kölcsön lejárati idejét. Ezen adatok az árujegyen is kitüntetendők és a közraktárnak bejelentendők. A K. fontossága abban rejlik, hogy nemcsak megadja a lehetőséget arra, hogy az árukat helyváltoztatás nélkül el lehessen a vevőnek adni és igy megkönnyíti az áruk forgalmát, hanem az áruhitel emelésére az árukban rejlő érték felszabadítása által óriási befolyást gyakorolnak, és mivel a K. feltétlen biztosítékot nyujt, a közraktári lajstromokban való bevezetés és a K.-re való feljegyzés ugyanazon ellenőrzést teszik lehetővé, mint a telekkönyvi intézmény, ugy hogy a K. kibocsátása tulajdonképen a közraktári vállalat legfontosabb jelentősége.
