A szubtrópusi vidéket, melyet téli esőzések jellemeznek, a tropusoktól vizszegény, sivatagszerü vidék választja el: a szaharai, libiai és arábiai sikság. (Alexandriában az évi E.-mennyiség még 215 mm., Kairóban és Suezben alig 30 mm.) A trópusok ama részén, mely az egyenlítőt északról és délről közvetlenül határolja, az u. n. szélcsend övé-ben az E. viszonyokban nagy szabályszerüség mutatkozik. Ott az egész éven át esik és átlag naponként 9 óra hosszat. Az erősen felmelegített és párákban igen gazdag levegő a felső regiókban lehülvén, az esőnek igen dus forrását képezi. A szélcsend övétől a téritő körök felé terjedő trópusokban az esőzés a nap legmagasabb állásával esik egybe. Ott minden helynek évente 2 külön esős évszak - esőidő - jut, tavaszszal és őszszel. A trópusi esők természetéről eltérők a nézetek; lehetséges, hogy apróbb ciklonok sürü fellépése okozza az E.-t, de valóbbszinü, hogy itt a zivatarképződés egy sajátos neme létezik, mely kis légnyomási különbségek mellett nagy területen mutatkozik, ha igen nedves és meleg levegő a magasba száll. Ez utóbbi véleményt támogatja azon tény, hogy a trópusok napontkint ismétlődő erős zivatarai csak a passzát elálltával jelentkeznek, midőn tehát az általános légkeringés többé zavarólag nem hat. Egyébként a trópusi E.-k a talaj alakulásához és a viz meg a szárazföld eloszlásához képest sokféleképen módosulnak.
Észak-Amerika keleti részében a sark- és térítőkör között nyári E.-k uralkodnak, a Szikla-hegység nyugoti oldalán már a téli lecsapódások vannak tulsulyban; a kettő között átmenetet képez a Kaskade-hegy keleti oldala és a Sierra-Nevada. Legnagyobbak az E.-k a Golföböl körül, onnan észak és nyugat felé folyton csökkennek, a Csendes-oceánnal határos földrészek már nagyobbára szárazak. Floridában az évi E.-mennyiség 140 cm., a 100. délkörön már csak 50 cm. Mexikóban a tél száraz és nyáron trópusi esők uralkodnak, a fensikok E.-ben szükölködnek. Közép- és Dél-Amerika az egyenlítő körüli részében a trópusokat jellemző 2 esős időszakot különböztetni meg. Dél-Amerika keleti oldalán nyitva áll a passzátnak és esőzés tekintetében is annak a hatása alatt áll. A Kordillerák ugyanis a nyugati parton huzódnak és a párás passzát apró dombokon átmenve, a kordillerák magas gerincéhez érkezik és ott bő esőzést okoz. (Az évi E. Mexikóban 63, Cordobában 287, Guatemálában 146, Panamában 170, Habanaban 118, Porto-Ricoban 148, Santa-Cruzban 113, Asuncionban 208, Buenos-Ayresben 87, Montevideoban 111, Villa-Argentinában 27, Valparaisóban 34, Santiagóban 36 cm.). A nyugot-indiai szigeteken aug., szept. és okt. hónapokban sürü depressziók utja vezet át. Ausztráliában az E. a partoktól befelé csökken, legtöbbet esik az északi és északkeleti parton, a földrész belseje azonban vizszegény. Victóriában esik 80-100 cm., Murray völgyében 40-50 cm., a 30. széles kör körül 15-20 cm. A keleti partvidéken gyakoriak az áradások, mert igen jelentékeny esők aránylag rövid időben nem tartoznak ott a ritkaságok közé. Igy Port-Tacksonban 1844 okt. 15-én 221/2 órában 520 mm.-nyi eső esett nagy zivatar kiséretében. Dél-Afrikát a délkeleti passzát okozta esők jellemzik; keleti részén és belsejében nyári esők vannak, csak a nyugati szélén van téli eső. Az E. mennyisége különben nyugotról kelet fele fogy. Oroszországban, nyugati Szibériában és északkeleti Ázsiában az E. időbeli megosztása igen egyöntetü. Ezen óriási területen a nyári lecsapódások az uralkodók. Az igazi szárazföldi éghajlat nyilvánulása az, hogy a szárazföld felé mélyebben hatolva, a nyári E. folyton nő. Igy a Keleti-tenger tartományaiban a nyári E. az egész évi csapadéknak 33 %-a, Közép-Oroszországban már 39 %-a, az Uralban 53 %-a. Térbeli eloszlásra nézve legtöbb esik Dél-Oroszországban (Mingrélia, Kutais 150 cm.), a keleti tartományokban 50-60 cm., Közép-Oroszsországban 40-50 cm. Keleti és délkeleti irányban egészben csökkenés tapasztalható. Előindiában a nyári hónapokra jut az E. legnagyobb része (monsuneső), déli csúcsán már május végén indul meg, a tengerpart mentén gyorsan előre nyomul és Bombayban juniuselső, Kalkuttában pedig második hetében tapasztalható. A szárazföld belsejében az E. előrenyomulása nem oly szabályos mint a partvidéken, néha igen soká várat magára, de - tapasztalás szerint - ha egyszer megkezdődött, akkor meg van a hajlam a folytatódására. Október közepe táján a monsun-E. már rendesen szünőben van. A legnagyobb E.-mennyiségre bukkanunk a West-Ghatsban, Malakka és Tenasserim nyugati oldalán, továbbá a Khassia hegység déli lejtőjén. Utóbbi helyen, Cherapungiban találták az eddig ismert legnagyobb E.-mennyiséget; ott 1861-ben volt az évi összeg 22990 mm., melyből juliusra 9300 mm. jutott; egy napon mért legnagyobb E. (1877 jun. 14-én) volt 1036 mm. Különben akkora esők, mint a mennyi nálunk egész éven át esik (50 cm.) ott 24 órán belül sem szokatlanok. Néhány hely évi átlagos E.-mennyisége: Kalkutta 167, Madras 123, Mangalore 342, Colombo 224, Bombay 188, Delhi 70, Lahore 55, Cherapungi 1253. Sandoway 539, Manila 191, Viktoria Hong-Kong 215 cm. Kelet-Ázsiában a nyári E.-k vannak tulsulyban; az évi átlagos E.-mennyiség vagy 41 cm. s abból a jun.-szept., időszakra jut 75 %, mig a téli csapadék elenyésző kevés. Japán E.-ben sokkal gazdagabb, az évi mennyiség felmegy 130 cm.-re és a nyári esőmaximumon kivül egy őszi maximum is tapasztalható (októberben). A nyugoti partvidéken a téli lecsapódások is tekintélyesek. Az indiai-ausztráliai szigettengeren sok az E., de az esős évszakok nem különböztethetők meg élesen. Egészben mondhatni, hogy az archipelagus délnyugati részén a nyár idejére a szárazság esik. Az átlagos évi E. Singaporeban 240, Padangban 473, Batáviában 187, Surubajában 182, Makay 191, Brisbane 133 cm. A sarkvidék felé közeledve az E. mint a légköri csapadék egyik alakja teljesen megszünik s helyébe lép a hó, de a levegő csekély páratartalmánál fogva ez is igen kis mennyiségre redukálódik.