Abrahamiták.
Abrahamiták. Így nevezték magukat a Csehországban (a chrudimi kerülethez tartozott pardubitzi uradalomban) a mult század vége felé keletkezett csekély számu desták. Nagyobbára földmivesek, kik elvetették a szentháromságot, Krisztust csak igen jámbor embernek, a szentlelket pedig isten személyiség nélkül való szellemi erejének tartották. Továbbá elfogadták ugyan a halhatatlanságot az igazak tulvilági jutalmazásával és a bűnösök büntetésével, de tagadták a pokoli büntetések örökkévalóságát, valamint az eredeti bűnt és a legtöbb keresztény hitágazatot. Következetesen sem a szentségekről, sem a ker. isteni tiszteletről nem akartak tudni, gyermekeiket azért mégis kat. papok által kereszteltetni és magukat is házasságilag összeadatni kivánták, hogy a polgári .törvényeknek eleget tegyenek. Miután a vesztfáli béke csak a lutheránusokat, kálvinistákat és zsidókat ismerte el, II. József császár 1783-ban Gácsorsz.-ba, Erdélybe és Szlavoniába telepítette őket, a férfiakat pedig a határőri zászlóaljakba sorozta be. Ez erőszak és a buzgó oktatás folytán, melyben a papok az ujonnan betelepítetteket részesítették, a felekezet hamarosan eltünt a föld színéről. Abrahamiták nevet viselte még egy szíriai szekta a IX. században. Ez a szekta az antiochiai Abrahám nevéről nevezte el magát, s fő ismertető jele az volt hogy tagadta a Krisztus istenségét.
