SZABÁS, (1)
SZABÁS, (1), (szab-ás) fn. tt. szabás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Tulajdon szoros ért. cselekvés, mely által valaki bizonyos nemű testeket elmetsz, szétvág, hasít stb. V. ö. SZAB. 2) Idomitó, valamely czélra alkalmazott metszés, vágás, pl. midőn a szabó a ruhának való kelmét, a csizmadia a bőrt kimetszi, és e metszés által alakult forma. Se a szabáshoz, se a varráshoz nem ért. Magyar, német, franczia divatú szabás; helyes, helytelen szabás. 3) Átv. a teendők módjának rendének meghatározása, melynek elvont ért. megfelelnek a ,szabat’ v. ,szabály’ szók. Rendszabás, törvényszabás. Régi szabások. „Elállottunk a régi szabásoktól.’ (Szabó D.). 4) Valamihez hasonló állapot, alak, külalak, tulajdonság, pl. a hajósoknál a hajó szabása (Schnitt v. Belauf eines Schiffes); honnan a szabásu származéknak, kivált a régieknél ilyetén jelentései: Bánom szabásu arcz. Megboszonkodik szabásu. (Zvonarics l. K. 406. l.). Szomorú, víg szabásu. V. ö. SZABÁSU. A Müncheni codexben ,szabás’ am. ábrázolat, kép. „Márk ke(dég) példáztatott orozlán szabásban.“ (Régi magy. nyelveml. III. köt. 81. l.).
