OSZTOZATLAN
OSZTOZATLAN, (osz-t-oz-atlan) mn. tt. osztozatlan-t, tb. ~ok. Oly személyekről mondjuk, kik bizonyos jószágon, örökségen, nyereményen stb., melyhez köz jogot tartanak, meg nem osztoztak. Osztozatlan atyafiak, kereskedők, rablók. Határozóként am. osztozatlan állapotban, osztozatlanul. V. ö. OSZTOZIK.
