OSZTÓJEL
OSZTÓJEL, (osztó-jel) ösz. fn. 1) A helyesirásban azon jel, mely által egyes szókat, mondatokat, vagy czikkeket, fejezeteket egymástól akár könnyebb érthetőség, akár más tekintetekből elválasztunk, pl. fa-ló, képmű-kiállítás, ide-odaszaladgálás, ottan-ottan. 2) Szám- és mennyiségtanban az osztót az osztaléktól elválasztó jel pl. ab:c, vagy 13/5.
