NAGYSÁGOS
NAGYSÁGOS, (nagy-ság-os) mn. tt. nagyságos-t v. ~at, tb. ~ak. A maga nemében fölötte nagy, föléges, nagyszerü. Nagyságos eszme, gondolat. Társadalmi nyelven tiszteletczím, mely szoros ért. csak magasabb rangu urakat és nejeiket, pl. királyi tanácsosokat, főtörvényszéki ülnököket v. birákat, helytartósági tanácsosokat, stb. illet. Nagyságos ülnök úr! V. ö. NAGYSÁD.
