világosság
világosság főnév -ot, (-ok), -a
A világos melléknévvel kifejezett tulajdonság, sajátság, jelleg, ill. állapot; vminek ilyen volta.
1. A látást lehetővé tevő természetes, ill. mesterséges fény. Csekély, derengő, éles, nappali, tompa világosság; világosságot áraszt, gyújt; elveszi vki elől világosságot. A szoba nem kap elég világosságot. A szemeimet lehunyom, nehogy az utcai gázlámpa világosságánál bármit is lássak. (Krúdy Gyula) Ekkor enyhe világosság lett, feljött a hold. (Karinthy Frigyes) Az ablakban megjelent a hajnal kék világossága. (Hunyady Sándor) || a. (vallásügy) Az örök világosság: <a keresztény hit szerint> a túlvilági élet fénye, boldogsága. Az örök világosság fényeskedjék ← neki. S az „örök világosságnak” Várom fénylő sugarát … (Arany János) Halott keze nem fogja már a tollat … | Örök világosság, kibomló égi láng | röppen felé a földi füstön át. (Radnóti Miklós)
2. (átvitt értelemben) <Gondolkodásban, beszédben, írásban> a részek összefüggésének, a mondanivalónak érthető, világos (4) volta. A következtetés, a mondat, a stílus, a tétel világossága. A jó stílus hagyományos kellékei: a világosság, a szabatosság és a magyarosság. Előadásának világosságával vonzotta hallgatóságát. E lelki sötétségben botorkáló szerencsétlenek égbe vágyódását … annyi világossággal, formájában … azzal a tökéletességgel jellemzi, mely csak a latin faj íróinak a sajátsága. (Ambrus Zoltán) || a. (átvitt értelemben) Az összefüggések világos (5) meglátására való képesség. Elméjének, gondolkodásának világossága. || b. Az az állapot, amelyben az ember tisztán, világosan felfog, megért vmit. Vkinek az agyában, elméjében, lelkében világosság gyúl ; világosság gyullad ki (→ kigyullad) vkinek az agyában, fejében. Nagy világosság támadt a fejében. (Jókai Mór) Erőlködött, hogy emlékezetében világosság gyúljon. (Gárdonyi Géza)
3. (átvitt értelemben) Vmely helyzet, tényállás, ügy, esemény összefüggéseinek tisztázott, áttekinthető, világos (4) volta. A tények, a történet, az ügy világossága; világosság derül ← vmire; világosságot → derít vmire. Világosságot derített a bűntényre.
4. (régies, irodalmi nyelvben) Felvilágosodás (főleg 2). Oh dicső nemzet! … A világosság kiderűlt korában Éjbe maradnál? (Fazekas Mihály) [A Guttenberg albumba.] Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról És áldozni tudó szív nemesíti az észt: … Az lesz csak méltó diadal számodra. (Vörösmarty Mihály)
világossági.
