üdvözült melléknév és főnév, (régies) idvezült [ë v. e], (ritka) üdvezült [ë v. e]
I. melléknév -en [e]
1. (vallásügy) <Keresztények szóhasználatában:> olyan <személy>, aki halála után az üdvösség (1) részese lett. Üdvözült lelkek. Virtusinak leve bőv [= bő] jutalma. Az idvezűlt lelkek csendes nyugodalma. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. (régies) Elhunyt, megboldogult. Tetőtül talpig ércbe öltözött Alak, hasonló idvezült atyádhoz, Termett eléjök. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Idvezült nagyapámat … Altnak hívták. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Minden képzeletet felülmúlóan boldog <személy>. Kornél idvezültnek érezte magát … Itt maradhat hát Bécsben. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Az ilyen személyre jellemző, rá valló <érzelem>. Üdvözült gyönyörrel Lelkem ott ül szeme szép egében. (Vörösmarty Mihály)
II. főnév -et, -je [e, e] (rendsz. többes számban)
1. (vallásügy) Az üdvözültek: az üdvösség (1) birtokosai.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.