temperamentum
temperamentum [ë-ë-ë v. e-e-ë] főnév -ot, -a
1. (lélektan) Az ember azon lelki sajátosságainak összessége, amelyek főleg érzelmi, indulati életét határozzák meg; vérmérséklet. Flegmatikus, kolerikus, melankolikus, szangvinikus temperamentum. Ahány falu, annyi viselet, hajszín, figura, temperamentum. (Hunyady Sándor)
2. Heves, lobbanékony, gyors cselekvésre hajló természet (6a), vérmérséklet. Csupa temperamentum: vkit elragad a temperamentuma; szabadjára engedi a temperamentumát. Túláradó temperamentuma folyton a mozgást, az ébrenlétet, a munkát és a gyönyört szomjazta. (Ambrus Zoltán)
temperamentumú.
