tehetetlenség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. A tehetetlen (főként 1–2) melléknévvel kifejezett tulajdonság, állapot. Tehetetlenségre van kárhoztatva: kénytelen tehetetlenül nézni, várni vmit. Tehetetlensége miatt az öreget már úgy kellett etetni. Tehetetlenségében mereven bámult maga elé. (szójárás) Nincs→lehetetlenség, csak tehetetlenség. A sértett nő tehetetlenségének érzetében magába fojtotta szenvedélyeit. (Eötvös József)
2. (fizika) A testeknek az a tulajdonsága, hogy nyugalmi állapotukat v. mozgásukat csak vmely erő hatására képesek megváltoztatni. A tehetetlenség törvénye. A tehetetlenség az oka annak, hogy a hirtelen meginduló v. megálló járművön hátra-, ill. előrebillenünk.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.