tapasztal
tapasztal tárgyas ige -t, -jon
1. Közvetlen érzékeléssel és ennek szellemi felfogása útján észlel vmit. Saját → bőrén tapasztal vmit. Azt tapasztalta, hogy a meleg inkább árt neki, mint a hideg. Hallj, láss meg mindent, és csak óva szólj, S amit tapasztalsz, hozd hirül nekem. (Vörösmarty Mihály) Nincs egy jóravaló vitéz országomban, Akit ne ismerjek s nevét meg ne mondjam: De ily erőt, mint amely van e vitézben, Én nem tapasztaltam soha emberkézben. (Arany János) Százszor tapasztaltam még magamon, | hogy, jaj, lusta a kiábrándulás. (Szabó Lőrinc) || a. Sokat tapasztal: ily módon sok ismeretet szerez. Aki sokat utazik, sokat tapasztal.
2. Élményként átél vmit. Barátaiban sok jóindulatot, kedvességet, megértést és szeretetet tapasztalt. Ápolójától… megtudta, hogy nem álmodott, midőn a lelkészt többször ágyánál gondolá, s hogy mindazon jótéteményt, melyet betegsége alatt tapasztalt, csakugyan neki köszönheti. (Eötvös József) Rendszerint elméleti kérdéseket vitatott, vagy azt mondta el, amit ilyen elméleti dolgokkal kapcsolatosan… tapasztalt. (Kuncz Aladár)
Igekötős igék: kitapasztal; megtapasztal; végigtapasztal.
tapasztalgat; tapasztalható; tapasztaló.
