sipeg
sipeg [ë] ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë] (tájszó, hangutánzó)
tárgyatlan Kényeskedve, mesterkélten, vékony, finom, panaszos hangon beszél, szól. || a. tárgyas Ily hangon mond vmit. Hát osszuk meg: sipegé vékony orrhangon a baloldali asztaltársa, s kettévágva a szeletet, a felét saját szájába tömte. (Jókai Mór)
Igekötős igék: elsipeg.
sipegés; sipegő.
