rangbeli
rangbeli melléknév és főnév rangbéli (népies, régies)
I. melléknév (-en) [e], -bb
1. Vmilyen rendű, rangú, vmilyen társadalmi helyzetű. Oh, ha én Egy tisztelet-példányt nyerek: Megköszöni egész vidék. Minden rangbéli emberek. (Arany János)
2. Magasabb rangú, vmely rangot viselő; előkelő, úri <személy>. Rangbeli hölgy, nő, nemes, úr. Az ünnepi ebédre csak rangbeli személyeket hívtak meg. Szegénynek semmije sincs, … jobb ha korán dologhoz szokik, beletanulja magát jövendőbeli állapotjába, mert bizony nem veszi el rangbeli ember. (Gyulai Pál) A rangbeli emberek nemigen engedték a maguk feleségeit és leányait a nedeci várba. (Mikszáth Kálmán) Ajánljanak ennek a fiúnak egy nekivaló, rangbéli lányt, mert ez már nem vesz el parasztot. (Móricz Zsigmond)
3. Magasabb rangra jellemző, magasabb rangot jelentő. Rangbeli állapot. Kezét csókoltam volna a | gyilkosnak, aki véremet megölte, | csak azért mivelhogy gyűrűjére egy | rangbéli, cimer volt felmetszve? (Katona József)
4. (ritka) Rangombeli, rangodbeli, rangjabeli stb.: velem, veled, vele stb. egyenlő rangú. Csak rangjabeli emberekkel érintkezik.
II. főnév -t, -ek, -je [e, e]
1. Magasabb rangú, vmely rangot viselő személy; úri ember. Az ünnepélyre csak rangbelieket hívtak meg. Kit temetnek Ily csonka szertartással? Ez jele, | hogy akit hoznak, öngyilkos kezekkel végezte éltét; bárha rangbeli. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Nyilasék engem soha be nem vettek volna rangbelinek s az az egész … tábor, mely körülöttük állott, mint a szikla, engem be nem fogad. (Móricz Zsigmond)
2. Vkivel egyenlő rangú személy. Csak rangjabelivel barátkozott. A hercegnő nem nézne le engem, ha rangjabeli volnék. (Jókai Mór)
rangbeliség.
