pityereg [ë-ë v. e-ë] tárgyatlan ige pityergek [ë-ë v. e-ë] -sz, pityergünk [ë v. e], -tek [ë]; -tem [e], pityergett [ë-ë v. e-ë], -jen [ë]
1. (bizalmas, hangfestő) <Főként gyermek, ritk. nő> félregörbült szájjal, szivárgó könnyekkel, csendes, meg-megszakadó szipogással v. kényeskedve, nyafogva, panaszosan sírdogál; picsog. Mi bajod, mit pityeregsz? Ne pityeregj, kapsz cukrot! Nem kell minden semmiségért pityeregni. Hát asszony lett-e kend, öcsém? Megérem még, hogy pityeregni kezd. (Kemény Zsigmond) Pityeregve teszi elém a számtankönyvét. (Móra Ferenc) || a. (átvitt értelemben) Tehetetlenül siránkozik, kesereg, búslakodik. Én se voltam zabi gyerek, De ki kuruc, nem pityereg. (Ady Endre)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.