népies
népies [e] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e] A nép (3a), a parasztság életének, szokásainak, érzésvilágának, nyelvének, viseletének jellegzetességeit, főként természetes egyszerűségét, közvetlenségét utánzó <dolog, megnyilvánulás>. Népies irány(zat), irodalom, motívum, stílus. [Szilágyi] szeretné népies költeményeimből a népies kifejezéseket kihagyatni. (Arany János) Nekem ő … feltűnően reakcionárius … a szavajárásában túlságosan népies. (Ambrus Zoltán) [Dömötör János] nyelve … népies, reálisabb, magyarabb, kissé Arany ízű. (Babits Mihály) || a. A parasztság körében használatos, kedvelt v. a nép közt szokásoshoz hasonló <dolog, megnyilvánulás>; paraszti, parasztos. Népies dallam, szóhasználat, szókapcsolat, szólás, viselet. || b. Népi (2c). Rekonstruálnunk kellene azon népies énekeket, melyeket a köznép dalolt s … szájról szájra adott. (Péterfy Jenő) || c. (ritka, szépítő, eufemisztikus kifejezésként, tréfás) Durva, trágár. Ne használj ilyen népies szavakat!
II. főnév -t, -ek [ë]
1. A népiesek: a) (irodalomtudomány) a Petőfit, az ő népies irányát követő, stílusát utánzó költők; b) a népi írók. A második világháború kitörése után a népiesek balszárnya a munkásmozgalomhoz, jobbszárnya a fasizmushoz közeledett.
2. (ritka, irodalomtudomány) Népies (I. a), paraszti, népi jelleg <a művészetben>. Petőfi költeményei … mindenütt … lángra gyúllasztják a szíveket, s az egy Szigligeti népszínműveivel többet tett Budapest nemzetiesítésére, mint minden törvénycikkelyünk … Fölemelték a népiest a költői régiókba. (Jókai Mór)
népiesdi.
