mente [1]
mente [1] [e-e] főnév mentét, mentéje [e, e-e] (régies)
Többnyire prémezett, bélelt, zsinóros, rövid felsőkabát; régi magyar férfi v. ritk. női viselet, felöltve v. panyókára vetve hordták. Hosszú, kurta, kuruc, női mente; feszült rajta a mente. Prémzett zöld mentéje fekete báránnyal Szépen öszveillik a skárlát dolmánnyal. (Csokonai Vitéz Mihály) Hát a mente, hát a nadrág, Ugy megritkult, olyan ó, Hogy szunyoghálónak is már Csak szükségből volna jó. (Petőfi Sándor) Rohanj, ha rongy is a mentéd. (Ady Endre) A szegény diák megcsörrentette a markában az ötven aranyat, becsúsztatta a mentéje zsebébe. (Móra Ferenc) || a. Huszármente.
Szóösszetétel(ek): 1. mentebélés; mentecsat; mentegallér; mentegomb; mentekészítő; mentelánc; menteprém; menteujj; mentezsinór; 2. huszármente.
