megbánt
megbánt tárgyas ige
<Szóval v. vmely cselekedetével> érzelmeiben megsért vkit. Akaratlanul, önkéntelenül megbánt vkit. Igazán nem akartam megbántani! Nyers modorával súlyosan megbántotta. Volt olyan is, kit tán szóval avagy tettel | Etele megbántott. (Arany János) A társadalom megbántotta a törvénytelen gyermekeket. (Ambrus Zoltán) Bocsánatot kérek tőle, ha valamivel megbántottam az életben. (Krúdy Gyula) || a. (régies, népies) <Udvariassági szólamként.> Fogadja el, ha meg nem bántom vele. Hadd kérdezzem meg, ha meg nem bántom. Ha meg nem bántanám, felkérném, legyen olyan jó, menjen át a szobámba. (Jókai Mór)
megbántás; megbántható; megbántó; megbántott.
