lehetetlenség
lehetetlenség [ë-e-e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Az, ami a valóság, a természet törvényei szerint nem történhet meg, nem fordulhat elő, nem valósítható meg; lehetetlen dolog. Kész, teljes lehetetlenség; logikai, fizikai lehetetlenség; ® természeti lehetetlenség; a lehetetlenséggel határos: majdnem, szinte lehetetlen, nagyon nehéz. (szójárás) Nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség: szilárd akarattal, elhatározással reménytelennek látszó dolgokat is megvalósíthatunk. Ez tisztára lehetetlenség. Lehetetlenség egyszerre két helyen lenni. Lehetetlenséggel többé nem határos Megölelnem téged. (Arany János) Matild olvasta érzékeny német verses könyveit, … és várt valami lehetetlenségre, és hitt valami hihetetlenbe[n]. (Petelei István) || a. (túlzó) Az, aminek megvalósítására, végrehajtására a lehetőségek, ill. a rendelkezésre álló erők elégtelenek. Ez a mi helyzetünkben lehetetlenség. Lehetetlenség ezt ma már elkészíteni. Lehetetlenségre nem vállalkozom. Bolondság vkitől lehetetlenséget kívánni. Az üzem lehetetlenségre vállalkozott, amikor … || b. (rosszalló) Az, amit vki erkölcsileg lehetetlennek érez, aminek megtételére erkölcsi érzésénél, felfogásánál, meggyőződésénél fogva képtelennek érzi magát, amit elveivel összeegyeztethetetlennek tart. Erkölcsi, elvi lehetetlenség. Egy nőt megütni lehetetlenség! Lehetetlenség, hogy én kérjem meg őt valamire! [Hamisítsd oda a nevét!] – Lehetetlenséget ne kívánj tőlem!
2. (bizalmas, rosszalló) A szokásostól, szabályostól rossz irányban eltérő, bosszantóan, bántóan szokatlan, kellemetlen viselkedés, tett, beszéd. Mindig ilyen lehetetlenséget csinál. Ne beszélj lehetetlenségeket!
3. (jogtudomány) Az a jogügylet, kötelezettség, amelynek teljesítése szinte lehetetlen, v. csak nagyon nagy nehézségek árán lehetséges. Lehetetlenségre senkit sem szabad kötelezni. A szerződésben kikötött szolgáltatás már eleve lehetetlenség volt.
4. Vminek lehetetlen (1–2) volta, jellege. Állításának, viselkedésének lehetetlensége. A fantasztikus terv megvalósításának lehetetlenségét jól látta.
5. (indulatszó-szerűen) (bizalmas, túlzó) <Felkiáltásként:> elképzelhetetlen, a legnagyobb mértékben valószínűtlen, hihetetlen. Megnősült? Lehetetlenség! Első lett? Lehetetlenség!
