kötelezettség [kötelezët-ség v. kötelezëccség] főnév -et, -e [ë, e]
Annak az állapota v. jogviszonya, aki kötelezve van, kötelezett vmire. Kötelezettségem csak arra az esetre szól v. érvényes, ha … || a. Az ebből eredő erkölcsi v. jogi teher, kényszer. Beszolgáltatási, kártérítési, titoktartási kötelezettség; kötelezettség nélkül; kötelezettség háramlik vkire; kötelezettségei vannak vki v. vmi iránt; eleget tesz kötelezettségének; kötelezettséget vállal vmire. A kiskorú vagyonát a gyám számadás kötelezettségével kezeli. Ne vállalj teljesíthetetlen kötelezettségeket! Te is mondtál utósó leveledben egy titáni otrombaságot, tudniillik hogy Jókaihoz a kedvemért csatlakoztál … Ha ezt csupán az én kedvemért tetted, úgy ezennel fölmentelek minden kötelezettséged alól. (Petőfi Sándor) Mért érezte [édesapám], hogy soha egy pillanatra sincs felszabadítva a kötelezettség alól, hogy ezt a raj népet eltartsa? (Móricz Zsigmond) || b. Az a teendő, amelyre vki kötelezve van v. kötelezte magát; kötelesség. Teljesíti kötelezettségét.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.