kiránduló
kiránduló melléknév és főnév
I. melléknév Olyan <személy>, aki kirándul (2); kirándulásban részt vevő. Kiránduló gyermekek, társaság.
II. főnév -t, -ja Ilyen személy. Vidám kirándulók; a kirándulók serege. Kirándulók tódultak a városerdőbe. (Kosztolányi Dezső) Be szép a siető | lányok | mozgása, a könnyü ruhák | lobogása, az édes | selyem, amikor | strandon, kirándulók | gyepágyán … | asszonytesteken tapad! (Szabó Lőrinc)
Szóösszetétel(ek): kirándulóbusz; kirándulóhajó; kirándulópartner; kirándulótérkép.
kirándulói.
