1. <Vmely ízületben egymáshoz illeszkedő csontok közül az egyik> erőszakos hatásra – nagy fájdalmat okozva – kiugrik a helyéből. Kificamodik a bokája, a könyöke, a lába, a térde. A ló … oly erővel vetette le magáról a lovagot, hogy annak kificamodott a lába. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, tréfás) Majd kificamodik a nyelve vmiben: alig tud kimondani vmit.
2. (átvitt értelemben, bizalmas) <Szellemi képesség, tulajdonság> torz irányban fejlődik, természetellenessé válik, eltorzul. Kificamodik az elméje, az erkölcse, az ízlése. Még gyerek korában úgy fejére esett, Hogy kificamodott esze egy keveset. (Sárosy Gyula)
kificamodás; kificamodó; kificamodott.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.