1. Olyan <személy, dolog>, aki, amely kétségbeejt, elkeserít vkit, reménytelen hangulatot okoz vkinek. Kétségbeejtő híreket hallottam. Kétségbeejtő az a teljhatalom, amely ennek a miniszterelnöknek [= Tisza Kálmánnak] rendelkezésére áll. (Móricz Zsigmond) Enyém volt … | minden elérhetetlen messzeség, | minden kétségbeejtő veszteség. (Szabó Lőrinc)
2. (túlzó) Igen rossz, elszomorító, rendkívül kellemetlen, leverő. Kétségbeejtő ordítás; kétségbeejtő helyzetben van. Kétségbeejtően ostoba ez a gyerek. Kétségbeejtő már a hely maga. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.