kegyetlenkedik
kegyetlenkedik [ë-e-e-ë v. e-e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
1. Kegyetlen (1) ember módjára viselkedik. A fasiszta hódítók mindenütt kegyetlenkedtek. Csak a vitézségnek van nála kelete, De kegyetlenkedni már nem természete. (Sárosy Gyula)
2. Kegyetlenkedik vkivel: kegyetlenül, irgalmatlanul, könyörtelenül bánik vele. Nyilas pribékek kegyetlenkedtek az üldözöttekkel. || a. (túlzó) Kegyetlenkedik vkivel, vmivel: kegyetlen (3), szívtelen, kíméletlen módon bánik vkivel. Ne kegyetlenkedj a gyerekkel, a macskával!
kegyetlenkedő.
