I. melléknév Olyan <személy>, aki vkit, vmit imád (1, 2). A tüzet imádó perzsák; a feleségét imádó férj.
II. főnév -t, -ja
1. (főleg birtokos személyraggal) (kissé bizalmas, gyak. tréfás) Az a férfi, aki nagyon udvarol vmely nőnek; hódoló, lovag, udvarló. Sok imádója volt. Imádóival jelent meg a bálban. Mint a virághoz, mely kitárta Kelyhét, a méhek és lepék, Gyülvén hozzája szép imádók, Kinyílott szivét meglepék. (Arany János) Civilizált … imádó ily nyilatkozatra rögtön imádottja lábaihoz borult volna. (Jókai Mór)
2. Az a személy, aki vmely isten(sége)t v. vmit isten(ség)ként imád. Az egy Istent, a bálványt imádók.
3. (gyak. rosszalló) Olyan személy, aki vmi iránt rendsz. elfogultan, a szokottnál nagyobb érdeklődést tanúsít, vkit, vmit imád (2a, b); rajongó. A franciákat imádók.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.