hódító
hódító melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an, -bb
1. Olyan <hadvezér, uralkodó v. sereg>, aki, v. amely más népet, idegen területeket fegyveres erővel meghódít, hódolásra késztet; hódítást (1) végző. Hódító fejedelem, sereg. || a. Ezt a célt segítő, ilyen szándéktól vezetett <tevékenység>. Hódító háború, politika, törekvések.
2. Olyan <személy, tevékenység, eszme>, aki, amely tömegeket, ill. vkit, vmit hatása, befolyása alá von. Az új piacokat hódító kereskedelem. A gyarmati népek között is egyre inkább hódító szocialista eszme. A színpad francia nagymesterének a hódító norvég drámaíró volt a legnagyobb konkurrense. (Ambrus Zoltán) || a. (átvitt értelemben) Tért hódító: terjedő. Az az egyre inkább tért hódító divat, szokás, amely …
3. (átvitt értelemben) Olyan <személy>, aki különlegesen megnyerő egyéniségével, elragadó szépségével v. rendkívül rokonszenves tulajdonságaival másokban szinte ellenállhatatlan vonzalmat, tetszést, elismerést kelt. Hódító férfi, nő. E miatt lelkemben lángoló vágy éledt Szinről szinre látnom hóditó személyed. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) Másokban, kül. másnemű személyekben ilyen vonzalmat, tetszést, elismerést keltő <külső v. megnyilatkozás>; elbűvölő, elragadó. Hódító alak, arc, külső, mosoly, pillantás, ruha, szemek, szépség. Új meg új hódításokra iparkodott … valóban őbenne voltak úgynevezett hódító tulajdonok. (Mikszáth Kálmán) Föl, föl, fiúk, hódítóan szállnak A ti bátor, új dalaitok. (Ady Endre)
II. főnév -t, -ja
1. Hódító hadvezér v. uralkodó. A hódító győztes serege élén lovagolt be a városba. Ha sok század alatt egy nép addig hága Hogy már mennyországgá lett az ő országa, Egy nap a hódító véget vetett néki. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. A hódítók: vmely hódító sereg katonái v. ilyen nép tagjai. A spanyol hódítók Amerikában. A hódítók leigázták az országot. Ama vár roppant kapuján Zengtek a tárogatók, Mikor a véres harc után Megtértek a hódítók. (Berzsenyi Dániel)
2. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Vmely nő vonzalmát, szerelmét megnyerő férfi. Fiatal korában nagy hódító volt.
Szóösszetétel(ek): világhódító.
hódítói.
