helyesség [e-ë] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Vminek helyes (1a), bizonyos követelményeknek megfelelő, azokkal (meg)egyező, vmihez illő, szabályos volta; pontosság, szabályszerűség. A beszéd, a gondolat, az írás, a kiejtés, a megállapítás, a megfejtés, a számadás helyessége. A számla helyességét elismerte. Elveink helyességét az idő, a fejlődés igazolta. Munkámnak hasznavehetősége … a most kifejtendő nézetek helyességétől függ. (Eötvös József) || a. Vminek helyes (2), vmire alkalmas, célravezető, hasznavehető volta. Az intézkedés, az irányvonal, a javaslat helyessége. Meg volt győződve e morális tanács helyességéről. (Eötvös József)
2. (ritka, kissé bizalmas) Vkinek, vminek helyes (3), megnyerő, kellemes külsejű, csinos, szép, kedves volta; csinosság, kedvesség. A lányka, a ruha helyessége. Megjelenésének helyessége rögtön lebilincselt bennünket.
Szóösszetétel(ek):nyelvhelyesség.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.