halánték főnév -ot, -a (rendsz. csak egyes számban)
Az emberi homlokcsont két oldalán levő vékony, kissé homorú csont, ill. ennek külső tájéka. (Általában mindkettő, olykor csak az egyik) Lüktet a halántéka: l. az ott levő ér; halántékához kap; halántékán kiduzzadnak az erek; halántékon talál, üt vkit. Gyorsan előre csapott most a magyar, érte födetlen Társa halántékát. (Vörösmarty Mihály) Az erősen fűszerezett ételtől az orra, halántéka … verejtékes lett. (Krúdy Gyula) || a. Az itt növő hajzat. Deres, ezüstös, őszülő halánték; deresedik, őszül a halántéka. E pályán lep meg éltünk alkonyatja, Halántékunk télszínbe öltözik. (Kisfaludy Károly)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.