fonadék
fonadék főnév -ot, -a
1. Szálakból összefont v. összefonódott képződmény; összefonódott szálak, tárgyak együttese. Kúszó indák fonadéka. Körül vadonat ős a rengeteg, … az iszalag fonadéki és mindenféle tövidbokrok járhatatlanná teszik. (Jókai Mór) || a. (tájszó, régies) Hajfonat. A két hosszú fonadékot kibontják … (Vas Gereben)
2. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Több szálból fonódó történet összefüggő menete. Tasso az iliászi mese egyszerű fonadékát szövevényesebbé tette. (Arany János)
fonadékos; fonadékú.
