felel
felel [e-e] ige -t, -jen [ë]
1. tárgyas <Rendsz. kérdésre>, főleg szóban válaszként mond, közöl vmit. Mit felelsz erre? Kérdésemre azt felelte, hogy … Mindenre felelt vmi ostobaságot. Szemrehányó szavaimra semmit sem tudott felelni. Megállt a kopasz íróasztala előtt s ezt kérdezte: – Ki itt ez a gyerek? – Takács kartárs fia – felelte a kopasz. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyatlan Feleletet ad. Felelj, ha kérdeznek! Kérdéseimre tétován felelt. Az ellene intézett támadásokra hosszabb cikkben felelt. Nézett gazdájára hunyorított szemmel, Lesve, hogy felel majd igennel, vagy nemmel. (Arany János) Nem felelt semmi kérdésre, csak hümgetett s elment. (Móricz Zsigmond) || b. tárgyatlan <Telefonállomás> felhíváskor működik, <a keresett fél> jelentkezik. Hiába hívtam, nem felelt.
2. tárgyatlan és tárgyas (iskolai) <Tanuló> a leckét elmondja, a feladatról beszámol, v. vmivel kapcs. feltett kérdésekre válaszol. Felel vmiből, vmilyen (érdem)jegyre; gyengén, helyesen, jól, kitűnően, rosszul felel; elégségesre, elégtelenre, jelesre, jóra, kitűnőre, közepesre felelt. Ma nem feleltem semmiből. Földrajzból Kínát feleltem. Lukácsot kiszólítják. Felel persze ahogyan soha életében. A professzor még meg is dicsérte. (Gárdonyi Géza)
3. tárgyatlan Felelősségre vonáskor számot (kell) ad(nia) vmiről, felelősséget (kell) vállal(nia) vmiért; megokol, megmagyaráz vmit. Tettéért a bíróság előtt felel. Ezért a kijelentésért még felelni fog. Felelniök kell bűnös könnyelműségükért. Hazaárulással vádolják, és most felel bűnéért a bírái előtt. (Kosztolányi Dezső)
4. tárgyatlan (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Vmely cselekvésre, jelenségre> hasonló v. ellentétes következik. A lövésre tíz puska felel. A Fénynek földi hang még nem felelt, | Csak a színek víg pacsirtái zengtek. (Tóth Árpád) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben) Vmivel felel vmire v. vkinek: vmely cselekvésre, intézkedésre viszonzásul v. ellenhatásként vmely cselekedettel, vmilyen magatartással mintegy feleletet, választ ad; viszonoz vmit. A felhívásra munkaversennyel feleltünk. A támadásra ellentámadással feleltek. Összefogással felelünk a háborús uszítóknak. El vagyunk határozva a magyar nemzetnek önállásából egy hajszálnyit sem engedni, s a szövetséges barátságra hasonló barátsággal … felelni. (Kossuth Lajos)
5. tárgyatlan Felelősséget, kezességet vállal, jótáll vkiért v. vmiért. (régies) Felel vkiről v. vmiről. Ki felel ezért? Én felelek érte! Az eladó felel az áruért. A többi? a többi – felelek azokról – Ámbár még kevesen tudnak a dologról. (Arany János) Az Isten gondja és nem az enyém: | senki bajáért nem felelek én. (Babits Mihály)
6. tárgyatlan (nyelvtudomány) Vmely mondatrész, mellékmondat, szófaj vmilyen kérdésre felel: <nyelvtani elemzésben> vmely kérdőszó határozza meg, teszi felismerhetővé vmely mondatrész, mellékmondat, szófaj mondattani szerepét, ill. szófaji kategóriáját. A helyhatározó hol?, honnan?, hova?, merre?, meddig? kérdésre felel.
Igekötős igék: elfelel; lefelel; megfelel; ráfelel; visszafelel.
felelget; felelő.
