A fülek alakja és mozgékonysága ugyancsak jellegzetessége a kutyának, sőt még az állat vérmérsékletéről is árulkodik. Vannak természetesen felálló, lebicsakló végű, lelógó és kupírozott fülű kutyafajták.
Az álló fülek végükkel előre és fölfelé állanak; a kutya fejéhez viszonyítva vagy nagyok, vagy kicsinyek, s olyan háromszöghöz hasonlítanak, amelynek alapja rövidebb az oldalainál, illetve egyenlő szárú háromszögre emlékeztet. A fülek végei hegyesek vagy elkerekedők.
Ha a kutya ingerült vagy figyel, akkor a szabályosan álló fülek belső vonalai majdnem párhuzamosak, és a koponyatetővel derékszöget alkotnak. Azokat a füleket, amelyeknek a végei oldalt állnak: elálló; amelyeknek a végei pedig a középvonal felé irányulnak, de belső szélei egymáshoz tartanak: közel álló füleknek nevezik.
A lebicsakló végű fülek felső fele a lágy porcok miatt előre- vagy oldalra hajlik. Az ilyen tartású fülek bizonyos fajtákra jellemzőek, de álló fül kutyákon is előfordulhat, ha a porcok gyengék (például német juhászkutya), hogy a fül csak nehezen vagy egyáltalán nem áll fel. Az ilyen fültartás lehet öröklött hiba, de lehet angolkór vagy kimerültség jele is.
A lelógó fülek kétfélék lehetnek. Az egyik fül tövében lebicsaklik (például az airedale terrieré). A másiknál a fül saját súlyánál fogva a kutya fejének mindkét oldalán lecsüng (ilyenek a különböző vadászkutyafajtáké, kopóké stb.). Mindkét lelógó fül lehet hosszú és rövid, a nyomtatott nagy V betűhöz hasonló és lapulevélszerű. A fülek hegyei lekerekedők vagy hegyesek.
A kupírozott fülű kutyák fülkagylói eredetileg lelógnak (dobermann, boxer, dog stb.), csupán a megfelelő sablon segítségével elvégzett műtét és hosszan tartó kezelés után állnak fel.
Az alacsonyan vagy magasan ülő fül a homlok síkjához viszonyítva alacsonyabban vagy magasabban helyezkedik el.
A lelógó fül alacsonyan ülő akkor, ha a fültő a szem vonalától lejjebb vagy azzal egy szintben van, míg magasan tűzött akkor, ha a fültő a szem vonalánál magasabban helyezkedik el.