Kis-Újszállás, sept. 26-kán reggeli 8 órakor.
Kis-Újszállás, sept. 26-kán reggeli 8 órakor.
A Jász-Kun kerületektől azon rendelet érkezett városainkhoz, hogy toborzás által állítanánk ki mintegy két annyi legénységet, mennyit a mult hetekben (500-at az egész 3 kerület) kiállítva Szolnokba el is küldöttünk, mi szerint ezen mezővárosunkra mintegy 50 legény esett volna. Megkezdetett tehát a toborzás 23-kán estve, s 24 óra alatt 140 kedvetelt kunfi, köztök deákok, kereskedő s más mesterlegények számosan kezet adtak, kik tüstént hétfőn reggel megvizsgáltatván, közöttök elég találtatott, egy pár nagyon is ifju, s igy a hadi szolgálatra még gyenge egyén, kiket minden elszántságuk mellett is nem lehete be soroznunk. Volt, ki azt nyilvánitotta, neki mindegy, ha mi be nem veszszük is, ő még is elmegy a többivel. Többen két egy testvérek, sőt hármas testvérek is együtt mennek, s ha az ember kérdezte, miért nem marad egyik vagy másik elaggott s beteges szüléi gyámolítására hátra, azt felelték, otthon marad leány testvérünk, feleséges bátyánk, majd ápolják azok; szükség hogy most kedves hazánk védelmére mindnyájan menjünk. Mások pedig imigy szóltak: apáink 20 s 24 évekig híven szolgálták a császárt, azt a császárt, ki most ártatlan hazánkra ellenséget küldött, hogy azt pusztítsa és rombolja, mi tehát ne mennénk 2 vagy 3 testvérek is azon vad csorda leapritására? Nincs erő, melly minket visszatartson, csak pántlikát, urak, kalapunkra, de szépet, mert az illik a kún legénynek.
Miután tehát majd háromszor annyit kiállítottunk, mint a mennyit a kerületek tőlünk kívántak, elhatároztuk, hogy mindegy lábig őket a tetthelyre, Szolnokba szállítsuk, be sem várván a kerületek isten tudja mikor jöhető abbeli intézkedéseit. Most azonban már irhatom, hogy 190-re szaporodtak a lelkes ifjak. Azt kérdezhetné erre némelly ember, mi az oka, hogy itt a lelkesedés olly fokon áll? ime rövideden megfejtem. Népünk tiszta fogalommal bir a szabadság érzetéről, előljáróink lelkiisméretesen igyekeznek a hon javán s boldogságán munkálódni, s a mi legfőbb, van két olly kitünő hitszónokunk, kiknek ajkairól az isten, felebarát, és a haza szeretete felőli tanítás égi harmatként száll összesereglett hallgatóik fogékony szivökbe. Adja isten, hogy őket holtokig magunkéinak valhassuk; adjon isten kedves honom minden községének, s minden ezredének hasonló tisztes férfiakat polgártársul, akkor hiszem, erősen hiszem, hogy a haza mentve lesz s felvirúl. – J. L.
