Bácsból, sept. 10-én.
Bácsból, sept. 10-én.
Veszélyes helyzetünk a mai napig sem változott meg. Az aggasztó körülmények naponkint veszélyesebb szint öltenek magukra. Bechtold csakugyan lemondott a vezérségről, tegnapelőtt utazott el Német János egédével. Ő az, kinek köszönhetjük, hogy Szent-Tamás augustus 19-én nem vétethetett be.
– Lelkes főispánunk hazafiúi buzditással tudaja e megyével a derék Kis Ernő ezredes által Perlasznál fényesen kivívott győzedelmet. „Ébredjetek hát fel honfiak – ugymond ő levele végsoraiban – zsibbasztó levertsgétekből, s legyetek teljes reményben, hogy a győzelmet e megyétől sem vonandja el a mindenható.” –
Szüretelési időt élünk. A volt jobbágyság bőven szüretel, mig a közbirtokosság nem dézmálhat. Ez utóbbiak Táncsicsnak nagy hálával tartoznak miután törvényjavaslatait a népség szentesített törvényczikkeknek szereti magyarázni. Igy a minapában, midőn a kerületi szolgabiró egy – szeszes italokat szabadon mérő – egyént előhivatott, s kérdőre vonta törvényellenies tetteért, azon mentséggel lépett fel: hogy az ő törvénykönyve megengedi a bormérést; a szolgabiró előhozatá az törvénykönyvet, melly nem más, mint a Táncsics által szerkesztett „Munkások ujságának” egyik száma vala, mellyben a regalékról szóló törvényjavaslata foglaltatik. Mi tudjuk: hogy Táncsics polgártárs ujságával a nép javára akar mukálódni, de munkálatai között legyen egy kissé óvatos ,mérséklő, s kiméletes, és a béke-kapcsot, melly nálunk a földesúr és nép között uralg, széttépetni ne iparkodjék. Ujsága a népet igen sokszor téveszmékre vezérelte már. E zavaros időkben azon iparkodjunk, hogy magunk között a békét mentől szorosabb összetartással fentarthassuk, miszerint igy a veszélylyel összetarthatóan szembe szálhassunk. Honunknak gazdagabb fiai is lelkesedéssel szállanak le a táborba, a pártütők ellen, s tesznek áldozatokat a hon oltárára, és igy megérdemlik: hogy kimélet- és megbecsüléssel legyünk irányokba, tisztelve kizáró jogaikat, de a magukét sem hagyva. Ennyit Táncsicsnak rövid figyelmeztetésűl.
A tábor élelmezésére megkivántató élelmi szerek kiszolgáltatásával, és harczosok le s fölszállíttatására hsználni szokott szkeerzésekkel e megye elannyira túlterheltetik: miként egy 5 ezer léleknyi lakosságú helységnek havonként 230 mázsa lisztet, 120 pesti mérőzabot, s nagy mennyiségű szénát kell kiadni, szekereket pedig hetenként 4–5 sőt hat százat is. A termesztmények ugyan készpénzileg ki fognak fizettetni és pedig a lisztnek mázsája 10, a zabnak pesit mércéje 3 vftjával.
Beőthy Ödön királyi biztos a rácz pópát kezességre bocsátó Ltinovics Károl másod alispán helyett Piukovics Ágoston megyei főjegyzőt, s mult országyülési követet, ennek helyébe Karácsonyi Lipót aljegyzőt, s Antonovics Pál hivataláról leköszönt főszolgabiro helyébe Csajági Mártont nevezte ki.
Táborunkban naponként tartanak fegyvergyakorlatok, mind a tűzérség-, mind a sorkatonaság- ,mind pedig a nemzetőrségnél, hogy mindenek ügyesebben történhessenek az ütközetnél.
Többen mielőtt a törvény kötelezné őket, önkénytesen beállanak a sorkatonaság közé, ezek között van Knézi első alispánunknak két, és Vojnics Dániel ómoraviczai közbirtokosoknak egy fia is. – Ezekből aztán derék harczfiak válnak. – Viktor Géza
