A PÉNZÜGYMINISTER JELENTÉSÉNEK KIVONATA. (Vége.)
A PÉNZÜGYMINISTER JELENTÉSÉNEK KIVONATA. (Vége.)
Az egésznek végeredményét egybefoglalva a fedezendő hiány,
| 1848-ban | 16,000,000 |
| 1849-ben | 45,000,000 |
| összesen | 61,000,000 |
Ez azonban a legrosszabb eset számítása, azon eseté, ha háborúnk lesz, s az 1849-ben is végig tartana.
Mennyit fognak ebből a javaslott adónemek fedezni, bizonytalan; 21 millióra azonban lehet számítani, melly esetben a hiány 40 millióra menne.
Mivel azonban bizonyosan nem tudhatni, kénytelen a pénzügymiister az egészre hitelt kérni, melly végre a következő törvényjavaslatot terjeszti elő.
Törvényjavaslat. Az ország 1849-ik évi közszükségeinek fedezése végetti hitelnyitásról.
A mennyiben a jelen törvényhozás által 1849-re megállapított költségvetést a kijelölt közjövedelmek nem fedezendnék az ország 1849-dik évi közszükségeinek fedezése végett az ország kincstára számára 45 millió pft erejeig hitel nyittatik.
Ennek következtében:
1. §. Az ország pénzügymiistere felhatalmaztatik, azon 16 millió pfton fölül, mellynek az 1848-diki második félévi szükséglet tekintetéből kölcsön utján vagy kamatlan pénzjegyek kibocsátásával fedezésére a T. t. cz. által már felhatalmaztatott; még 45 millió pft. erejeig kölcsönt venni vagy kamatlan papirospénzt kibocsátani.
2. §. Ezen felhatalmazást azonban a kijelölt határig csak azon mértékben leszen szabad használni, a mennyiben a közjövedelmek a megállapitott költségvetést nem fedezendnék.
3. §. Mindazon feltételek és biztosítékok, mellyek az 1848-ra szánt 16,000,000 pftnyi hitelre nézve a T. t. czikkben, ugy a kölcsön, mint pénzjegykibocsátás iránt megállapíttattak, ezen 45 millióra is világosan kiterjesztetnek.
4. §. Különösen a kibocsátandó kamatlan pénzjhegyekre nézve rendeltetik, hogy azoknak teljes névszerinti értéküket a közállomány minden mostani s jövendőbeli közjövedelmeivel ezennel biztosítván, azok minden országos és közpénztárakban teljes névszerinti értékben, ezüstpénzt helyett elfogadtassanak. – Ezenkivül
5. §. A közállomány ezennel azt is biztositja, hogy a jelen és a T. t. cz. alapján kibocsátandó magyar kamatlan pénzjegyek 1852-dik esztendőtől kezdve minden évben legalább 3 millió pft erejeig el fognak törlesztetni; kivevén mindazáltal azon esetet, hahogy a kibocsátandó pénzjegek egész összegének forgalomban hagyása a közjólétre nézve jótékonynak és kivánatosnak mutatkoznék; miről a törvényhozs fog annak idejében határozni.
6. §. Annyi azonban ezen esetre is már most eleve meghatároztatik: hogy a törlesztésnek csak azon esetben leend szabad vagy meg nem kezdetnie, vagy évenkinti rendes folytatásának felfüggesztetnie, ha időközben az ország kincstára elegendő ezüstpénzzel leszen ellátva, miszerint az ország pénzügyministere elrendelhesse, hogy a forgásban maradandó pénzjegyek, az előmutató kivánságára az ország pénztárainál akármikor ezüstpénzre felváltassanak. – Mig ez meg nem történhetik, addig az 5. §-ban elrendelt törlesztésnek rendes folytatásaért a közállomány ezennel kezeskedik.
7. §. A pénzügyminister ezen törvényvégrehajtásával megbizatik, ki ezen pénzügymunkálat állásáról és eredményről a a törvényhozásnak évről évre nyilt számadást adni köteles leend.
Föltéve a legrosszabb esetet, hogy egenes és mellékadókkal eg fillére sem jőne be, – mi képtelenség – ez esetben mintegy 60,000,000 ft pénzjegyet kellene kibocsátani.
De ehhez a pénzügyminister még a hitelintézetre 15, az úrbériségek kárpótlási előlegezésére szinte 15 millió kibocsátására fog engedelmet kérni, melly esetben az összes kibocsátás 90,000,000-ra meg.
Kérés, nem volna-e e pénzjegyforgalom szerfölött nagy a népzügyminister meggyőődése szerint nem, mert a forgalomban levő 40 millió bécsi pénzjegekkel s 10 millió ezüsttel az öszes forgalom tenne 140 millió ftot, minden fejre tehát 9 1/2 fr. esnék, s ez a legcsekélyebb arány, mellyet Europában ismernek, mert Nagybritanniában egy főre esik 41 1/2 ft, Frankhonban 39 ft, Hollandiábn 52, Belgiumban 28, Portugalliában 24, Némethonan 25–30, Svécziában 11 ft, 24 ftos pénzláb szerint.
De kérdés még, károsan vagy jótékonyan hatna-e e kibocsátás az ország jóllétére? A pénzügyminister hiszi, mikép nemcsak károsan nem hatna, sőt kitágúlnának a nemzettest minden munkás izmai, mint rabé kitágul, midőn a fogság gőzéből szabad légre jut.
Adja meg a törvényhozás a munkás mozgalomnak ez életerőt, s biztosítson békét s önállást a nemzet férifas határozottsága ez országnak, s kevés évek alatt a hon boldogságának szivem előérzetével emékezendünk vissza a jelen napok küzdelmeire, szenvedéseire, mellyek szabdságunkat megedzendik, s mellyeknek féfiasan szemökbe kell néznünk, mert isten áldást csak munkáért ad.
