Szabadka város óhitű közönségének nyilatkozata.
Szabadka város óhitű közönségének nyilatkozata.
Polgártársak! Városunk lakói s az óhitű felekezet által a régi kölcsönös egyetértés alapjára fektetett s számos évek során közös gondossággal készített testvéri összeolvadás oszlopát, az alvidéki lázadásból eredett, s a kitöréshez közel volt ingerültség aláásással fenyegetvén, alulirtak, a hon, a király és alkotmányunk iránti érzelmeinket a közönség előtt kitárni szinte kötelességünknek tartottuk. A század szavát, melly a szabadság, egyenlőség és testvériség lélekéltető hangjaival járá be a világ egy részét, megértők még akkor, midőn f. 1848-dik évi martius hó 14–én hazánk óhitű községeihez szétbocsátott körlevelünkben, a magyarok rend és alkotmányhozi hű ragaszkodásunkat kimondva, felszólunk hát sorsosinakt: miszerint némelly bennünket különösen érdeklő kivánatok előterjesztése tekintetéből, Pesten, a magyar nemzet szine előtt tartandó értekező gyülésre követeket küldjünk. E felszólításnak mi sikere lőn, tudva van; fáj azonban, hogy e hazafias korban velünk si, a városi közönség egy része által, közhelyeken gyanúsnak kiáltatva, még nevelé az ingerültséget ellenünk. Mi tehát, mint a magyar honhoz mindenkor hű polgárok, ezzel apáink hanvainak is tartozván, imitt ünnepélyesen nyilvánitjuk:
„Hogy valamint a szóban levő mozgalmak kezdetén, ugy jelenleg is, midőn már a lázadás rémképei alakot nyerének, s mindenféle lázadókkal összeköttetésben nem voltunk, nem vagyunk, és lenni nem is akarunk; mint ollyanok, kik hőnszeretett hazánk jótéteményeit alkotmányos körben élvezni, terheit hiven megosztani s közös ellensége leőlt utolsó csepp vérünkig harczolni készek vagyunk, és leendünk mindenidőben; kárhozatot azok fejére, kik az átalakult hon drága kincsét, az emberiséget boldogító békét megháboritani elég vakmerőek voltak“ – A helybeli óhitű lakosság
