Igazolás.
Igazolás.
E lapok 8-ik számában Aradról jul. 1ső napján kelt névtelen közlő urnak gyanusitó szavait: „Mult napokban hozatott be a cscséri oláh pap mint néplázító a megyefogságába, tanuk vannak ellene, de vannak egy r. cath. Pap ellen is, ki a radnai követválasztáson az oláhságot a magyarok ellen lázitá” (?!) mellyek alkalmasint reám irányozvák, mai napon olvasván, tartozom a tisztelt olvasó közönségnek, tartozom névtelen közlő urnak, tartozom önmagamért igazolással. Átalános a fenidézett szavakban a gyanusitás, ily átalánosnak kell lenni feleletemnek is. Mint magyar r. cath. Pap teljes lelkészi szelidséggel vallomást teszek, hogy a radnai követválasztáskor viseletem a szabadság, egyenlőség, testvériség, alkotmány és nemzetiség alapjához volt mérve. Azért, jmivel mint r. cath. Pap, egy g. n. e. egyénnek megválasztatására állottam, kit, máskint is a radnai jelen volt választók nagy többségének jeleltjét, lelkiismeretem sugallatából a követségre, magyarhoz hű ragaszkodása s erényes tulajdonai végett érdemesnek találtam, azért mondom, magyar nemzetem elleni lázítónak hirdettetni, igazán meg nem érdemlettem, mert épen ezen oknál fogva, nemcsak csekély személyem, hanem minden más hinfitársaim, kik g. n. e. oláh ajku, de magyar érzésü egyének mellett, nemcsak a radnai követválasztásnál, hanem más vármegyékben szavukat emelték, illy méltatlan bünnel vádoltathatnának, a mi a politica religio szerint sem áll. Csoda, hogy elnök-ministerünk és az összes ministerium az oláhokhoz intézett proclamatiójáért, hol nekik minden igazságos sérelmeik orvoslását igérik, a magyarok elleni lázitási bünbe nem sodortatott. Béke szózatok ezek, kibékitő mód volt az én eljárásom is. Vagy talán ezen mennyei áldást ellenzi némi lefogult – bocsánat ezen szóért – névtelen polgártársunk? Ettől isten mentsen! – Különben vallomást teszek arról is, hogy működésemet, mint magyar lelkész, mi büszkeségem, tehetségem szerint, hazám boldogságára használtam, és használandom ugy, hog a marosmenti oláh laktársaimat ekkoráig, és ezután a magyar honomhoz szeretettel ragaszkodtatni fő igyekezetem, őrködő szemmel élvén: netalán valami cselszövényes bujtogató által, mit eddig istennek hála! nem tapasztaltunk, el ne csábítassanak; ünnepélyesen kijelentvén, hogy első leendek, ki illy vésztterjesztő egyént a törvényhatóságnak bejelenteni fő kötelességemnek tartandom. – Költ Soborsinban jul. 15. 1848.
Neszt Mátyás plebános.
