ÁLLÁSUNK AZ AUSTRIAI MINISTERIUM IRÁNYÁBAN.
ÁLLÁSUNK AZ AUSTRIAI MINISTERIUM IRÁNYÁBAN.
Pest, jul. 10-kén. Piilersdorf ministeriuma iroányunkban olly politicát kezdett követni, melly ha szerencsésen ki nem egyelíttetik, a legirtózatosabb összeütközéseket vonta volna maga után.
A kiegyenlitésnek módjai közt állott azon lehetség is, hogy ezen ministerium, – melly a birodalom kormányzatábani erőtelenségét, a Magyarország elleni pártütésnek fenhangon affectált gyámolitásával akarta leplezgetni, – megbukjék, a mint érdemli.
És megbukott a mint érdemelte.
Az uralkodó ház érekében, a birodalom népeinek érdekében, a szabadság és civilisatio diadlmának érdekében akarom hinni, hogy e ministerium megbukásával gyökerestől megbukott azon fonák politica is, mellyet követett, s melly ha vele meg nem bukott volna, a birodalmat okvetlenül felbomlásba, az uralkodó házat átláthatatlan veszélybe bonyolitandá.
De mi szavunkhoz tettekben is hiven meg akartuk mutatni, mikén ha felrázni óhajtjuk a nemzetet, hogy harczra készüljön, nem azért teszszük ezt, mintha a vérontás szomoru dicsőségének örvendenénk, s a felviradt szabadság földét, a háboru iszonyaib könnyelműn keverni szándékoznánk, s azért bármennyire vérháboritónak tapasztaltunk is egy vagy más megtámadást, el nem ulasztottuk a békes kiegyenlitést megkisérteni.
És mert ezen kiegyenlitési kisérlet épen munkában volt, bizonyos dolgokról csak tartózkodva szólottunk, s tényt, csak sejtelemnek mondottuk.
Most midőn a szerencsétlen ministerium megbukott, a tények leplezetlen feltfedezését becsületbeli kötelességnek ismerjük, s azért elő fogjuk adni, miként állottunk a legutóbbi napokban az austriai ministerium irányában.
Elő fogjuk adni azon hittel, reménynyel s bizodalommal, hogy a Pillersdorf ministeriumának utódai más ösvényen járandnak, mint mellyen megbukott s méltán nevetségesen bukott elődeik állottak irányunkban.
De mielőtt ezt előterjesztenők, köszöljük bécsi tudósítónk levelét Pillersdorf ministeriuma bukásáról:
Bécsben, jul. 8-kán 1848. A ministerium leköszöntetett. Tegnap már rebesgeték, hogy nagszerü macskazenével akarják ma azt megtisztelni. Azonban a dolgok másként, férfiasabb modorban alakultak. Ma délelőtt a Sicherbeits-Ausschus, azaz: polgárokból, nemzetőrökből ésdiákokból szerkezett, a ministerium által Bécs egyetlen hatóságának nevezett, János főhg által megerősitett biztossági választmény ülést tartott, melyben 150 szvazattal 5 ellenében elhatároztatott, hogy az összes ministerium lemondásra szólittassék fel. Hozzá mondaték még a határozathoz szóval a szándék, hogy különben Metternich sorsára jutandnak az illetők. A hir, mint villám, azonnal átfutá az egész várost. Már 2 órakor délután minden gyermek az uj Spasz-ról beszélt. A ministerium azonnal lemondott.
János főhg ma vala indulandó Frankfurba uj hivatal átvételére. Az elinduláshoz, melly az éjszaki vasuton lett volna, búcsúképpen nagy popáju készületetek tétettek. – Ma már nem lesz belőle semmi. A főhg szándékoljon indulni, mert gátoltatni fog. – Aligha Doblhoff nem fog uj ministeriumot alakítni. Erről azonban még semmi bizonyos. A zavar közeleg. A kedélyek ingerlettek. A sok biztatást megunták. Az eredményhiányt érzik. A fejetlenség sólya fájdalmasan nyom mindenkit. A reactió alattomban működik. A schwarzgelbek száma nőttön nő.
Éss ur isten! a világos igazságot nem akarják az illetők belátni.
A dyanstia balcsillagzata naponként láthatóbbá derül.
Az ámitók, hitegetők és árulók folyvást szabadabb tért nyernek arra, hogy a rosszul alkalmazott, ugy szólván kiravaszkodott kegy és pártfogás ótalma alatt koholhassák pokolmővöket.
Éa s dynasti ébredni késik! – Ébredni olly hathatósan késettetik!
Az orosz erők már terjednek félkörben le a Duna felé.
A csehek igába fogatnak, hogy a muszka ótalom után fohászkodtassa őket a panslavismus szított szelleme. Az ótalom igenis, – talán meglesz, de nem nektek kedvezend, szegény fohászkodók, hanem a régi rongyokat segíti majd összeférczelni, nem gondolván el, hogy kezeik között ismét elmállanak azok. – A reactio az orosz interventiót is kész volna tán provocáltatni. – Az ischli szövetség gyarapul.
Bécsben a zavarnak ttemsbítésére igen, – de a rendnek és polgári jólétnek alapitására nem tétetik egy lépés sem. János főhg az országgyülést 18-ig halasztotta el. Akkora, mikor minden pillanatban ezer vész rejlik!! –
A gallicziai követeket a reactió már kezd lekenyerezni, és pedig nagyban! – Mi lesz mindezekből, azt a jó isten tudja! ki bár nyitná fel szemét a dynastia tagjainak, hogy ne tántorittassák el magokat oda, hol a végmegromlás milliók vérével fertőztetnék meg.
Ez a szép város, ez a Bécs vénül naponként és fogy erőiben, diszben, kellemben. Elfonnyad időnek előtte, mint a mező kórója a derek alatt. Életjele még csak egyben mutatjkozik nagy városhoz illőleg abban, hogy minden áron üzletfolyamat után sovárog, de politicai, ellenirány nélkül.
Majd sokat is irok, – pedig csak azt akartam megírni, hogy a Pillersdorfféle, tétlenségben, habozásban, lelki tántorgásban és politicai erénytelenségben kitünő ministerium megbukott. – Holla! – Még két érdeme volt; – egyik, hogy Magyarországot, ha ez Jellasichnak nem enged, azzal fenyegeté, hogy neki a neutralitást felmondja, azaz más szavakkal: az osztrák császárral a magyar király ellen fegyvert fotat! hogy jul. 4-kén 1848 tartott ministeri üléséből Jellasichunk százezer p.ftot határozott rögtön küldetni. – Ugy van, s még ministeri értesitvénybe foglalta e két tettnek mindegyikét.
A ki ért hozzá, e két tettből készitse meg sírverség a Pillersdorf ministeriumnak. – V.
