99.
Pozsony, 1847 december 21.
Kossuth felszólalásai a magyar nyelv és nemzetiség kérdését tárgyaló törvényjavaslattal kapcsolatban
A kerületi jegyző felolvasta a mult országgyűlésen készült feliratokat és törvényjavaslatot. A tárgyhoz elsőnek Kossuth szólt hozzá:
Igen óhajtaná, hogy a vélemények kiegyenlíttessenek, s ezért azt hiszi, legjobban célra vezetne, ha a mostani felírásban csak azok számláltatnának fel, mik a nemzetnek nyelve s nemzetisége körüli óhajtásai tökéletes teljesedésére még hátra vannak, s mik iránt a mélt. főrendekkel már egyesség van. A felírást úgy kívánná szerkeszteni, hogy abban előrebocsáttatnék a nemzet hálája s öröme a felett, hogy őfelsége nov. 12-ikén sajátukká tették, s hogy a nemzet ezen örvendetes tényekben már előleges sanctióját látja hátralévő kivánatai teljesülésének. Azután előszámláltatnának mindezen hátralevő óhajtások. (Általános helyeslés.) Ha ez a rendeknek tetszik, most a mult országgyűlési törvényjavaslatot kellene pontonként átnézni, s megvizsgálni, nincs-e benne ollyas valami, mit ez alkalommal kihagyni vagy módosítani kellene. Így legkönnyebben lehetne a dolgon átesni.
A kérdéshez elsősorban Szerém, Pozsega, Verőce megyék, a Tengerpart és a kapcsolt részek követei szóltak hozzá s különösen az utóbbi – Osegović – taglalta részletesen a törvényjavaslatból Horvátországra származó sérelmeket. Nekik válaszolt Kossuth:
Az említett 3 megyére s a sajátságos tekintetet érdemlő magyar tengerpartra nézve beleegyezik a 6 évi határidőbe, – a posegavárosi követet pedig felszólítja, hogy törvényre hivatkozván, ezen törvényt mutassa elő.
Ez azonban a felelettel adós maradt, helyette Osegović állt fel kétszer is, hogy a szlavon megyék kérdésében a horvát álláspontot védelmezze. Vele szemben Bernáth Zs., Ung megye követe fejtette ki a magyar felfogást. Kossuth újból hozzászólt a kérdéshez:
Nagyon sokat lehetne e tárgyról mondani, de ezúttal elégli azt, amit Ung követe mondott. Ha az érdemes urak repealféle s territoriális igényeket akarnak felhozni, hagyják azokat legalább a maga idejére, s ne hátráltassák és ne keverjék keserűséggel azon tanácskozást, mellynek czélja ő felsége iránti hálás köszönetünket mielőbb kifejezni. Hiszen a nemzeti nyelv kérdését legalább is azon stádiummal kell felfogni, a hol az a mult országgyűlésen félbemaradt. Azonban ha a magyar nyelven kívül semmi egyebet el nem ismerünk is diplomaticai nyelvnek, szükséges, hogy a magyar tengerpartra nézve némi kímélő kivétel tétessék; ott világkereskedés kapuja van, s e szempontot nem szabad az országnak elfelejteni saját java miatt. Fiume és Buccari sajátságos helyzetét szóló szívesen elismeri, de gondolják meg a követ urak, hogy itt most nem territoriális kérdések felett vitatkozunk, s meg kell maradni azon törvényjavaslat mellett, mellyben a mult országgyűlésen már a főRR is megegyeztek.
A tábla végül is némi módosításokkal elfogadta a mult országgyűlésen készült és mindkét tábla által jóváhayott törvényjavaslatot.