Kubinyi Lajosnak
Kubinyi Lajosnak
Valdieri, 1870. julius 15.
Tisztelt Szerkesztő úr!*
* Kubinyi Lajosnak, a »M. U.« szerkesztőjének. K. F.
Bátor vagyok az ide mellékelt* pongyola levélnek lapjába felvételére megkérni, ha adhatónak véli s nem találja túlhosszunak. Pongyolán van biz az irva, de oly helyzetben vagyok itt, hogy nem dolgozhatom át békében, s bizony még csak le se irhatom. Bocsánatot kérek, hogy maculaturában küldöm; s épp azért egy kis figyelemért is kénytelen vagyok könyörögni a correcturára.
* Lásd a 296. számu lapon. K. F.
Az ügynek nem igen használhat levelem. – Az uralgó factiónak nem én, de az isten is hiába beszélne. Megindultak esni a közösügyes ürben, »and are falling still«, mint Milton mondja a bukott angyalokról.
Aztán el is késett levelem, s pedig nemcsak azért, mert itt vagyok, a hol vagyok, hanem azért is, mert át kellett fiaim által nézetnem Turinban a 48-diki hírlapokat azon személyes ügyben, melyre levelem vonatkozik, s aztán magamat levél által informáltatnom a dolog állása felől, mert hogyan emlékezhetném 22 év mulva törvényjavaslati szövedékekre! Innen a késedelem.
De visszaélés történt nevemmel, nem hagyhatom szó nélkül.
Ha nem találja iratomat felvehetőnek, tessék, kérem, visszaküldeni Turinba.
Fogadja szives üdvözletemet.
Kossuth Lajos.
