Az Isten ládájának elvitele.
Csináltata pedig Dávid magának házakat az ő [rész 14,1. 2 Sám. 5,7.] városában; és helyet készített az Isten ládájának, és annak sátort állított fel.
Akkor monda Dávid: Nem szabad másnak hordozni az Isten [4 Móz. 4,4-33.] ládáját, hanem csak a Lévitáknak, mert az Úr őket választotta, hogy hordozzák az Isten ládáját, és néki szolgáljanak mindörökké.
Összegyűjté azért Dávid Jeruzsálembe az egész Izráel népét, hogy az Úr ládáját az ő [vers 1. rész 13,13. 14.] helyére vitesse, melyet számára csináltatott vala.
Összegyűjté Dávid az Áron fiait is és a Lévitákat.
A Kéhát [rész 6,1.] fiai között fő vala Uriel, és az ő atyjafiai százhúszan valának.
A Mérári fiai között Asája volt a fő, és az ő atyjafiai kétszázhúszan valának.
A Gerson [rész 6,1.] fiai között Jóel volt a fő, és az ő atyjafiai százharminczan valának.
Az Elisáfán fiai között Semája volt a fő, és az ő atyjafiai kétszázan valának.
A Hebron fiai között Eliel volt a fő, és az ő atyjafiai nyolczvanan valának.
Az Uzziel fiai között fő vala Amminádáb, és az ő atyjafiai száztizenketten.
Hivatá akkor Dávid Sádók [2 Sám. 8,17.] és Abjátár papokat, a Léviták közül pedig Urielt, Asáját, Jóelt, Sémáját, Elielt és Amminádábot.
És monda nékik: Ti vagytok a Léviták családfői. Szenteljétek meg magatokat s a ti atyátokfiait, és vigyétek az Úrnak, Izráel Istenének ládáját arra a helyre, a melyet [vers 1.] készítettem számára.
Minthogy kezdettől fogva nem mívelték ezt, az Úr, a mi Istenünk csapást bocsátott reánk, [Bir. 4,1. 2.] mert nem kerestük őt a rendtartás szerint.
Megszentelék azért magokat a papok és a Léviták, hogy vigyék az Úrnak, Izráel Istenének ládáját.
És felvevék a Léviták fiai az Isten ládáját, úgy, a mint Mózes meghagyta volt az Úrnak beszéde szerint, a rudakkal [2 Móz. 25,14. 4 Móz. 4,15.] vállaikra.
És monda Dávid a Léviták fejedelmeinek, hogy állítsanak az ő atyjokfiai közül éneklőket, éneklőszerszámokkal, lantokkal, cziterákkal és czimbalmokkal, hogy [rész 13,8.] énekeljenek felemelt szóval, nagy örömmel.
Választák azért a Léviták Hémánt a Jóel fiát, és az ő atyjafiai közül Asáfot, [Zsolt. 73,1.] a Berekiás fiát, és a Mérári fiai közül, a kik azoknak atyjokfiai valának, Etánt, a Kúsája fiát.
És ő velök együtt az ő atyjokfiait másod renden, Zakariást, Bént, Jeázielt, Semirámótot, Jéhielt, Unnit, Eliábot, Benáját, Maaséját, Mattithját, Elifélet, Miknéját, Obed-Edomot és Jehielt, a kik ajtónállók valának.
Éneklők: Hémán, [rész 16,5. Zsolt. 73,74. 75.] Asáf [Zsolt 89,1.] és Etán, réz czimbalmokkal, hogy zengedezzenek;
Zakariás, Aziel, Semirámót, Jéhiel, Unni, Eliáb, Maaséja és Benája lantokkal a szűzek módjára;
Mattithja, Eliféle, Miknéja, Obed-Edom, Jéhiel és Azaziás, hogy énekeljenek cziterákkal a nyolczhúrú szerint.
És Kénániás volt a Léviták vezére az éneklésben, ő igazgatá az éneklést, mivel tudós vala.
Berekiás és Elkána a láda előtt való ajtónállók valának:
Sébániás pedig és Jósafát, Nétanéel, Amásai, Zakariás, Benája és Eliézer papok kürtölnek vala az Isten ládája előtt; Obed-Edom és Jéhija, a kik kapunállók valának, a láda után mennek vala.
Dávid pedig s az Izráel vénei és az ezredek vezérei, a kik elmenének, hogy felvigyék az Úr szövetségének ládáját az [2 Sám. 6,10-12.] Obed-Edom házából, nagy örömben valának.
Lőn pedig, mikor az Isten megsegíté a Lévitákat, akik az Úr szövetségének ládáját viszik vala, áldozának hét tulokkal és hét kossal.
Dávid pedig bíborból [2 Sám. 6,14.] csinált ruhába öltözvén, valamint a Léviták mind, a kik a ládát viszik vala, az éneklők is és Kénániás, a ki az éneklés vezére vala, énekelének (Dávidon pedig gyolcsból csinált efód vala).
És az egész Izráel vivé az Úr szövetségének ládáját nagy örömmel, kürtökkel, trombitákkal, czimbalmokkal, zengedezvén [2 Sám. 6,15.] lantokkal és cziterákkal.
Mikor pedig immár az Úr szövetségének ládája a Dávid városába jutott, Mikál [2 Sám. 6,16. 20-23.] a Saul leánya kitekinte az ablakon, s látván, hogy Dávid király tánczol és vígad, szívében megutálá őt.