A hasonlíthatatlan hatalmú és bölcseségű Isten vígasztaló szózata fogságban sinlő népéhez.
Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!
Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért.
Egy szó kiált: A pusztában [Máté 3,3.] készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!
Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává.
És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; [rész 52,10. Luk. 3,6.] mert az Úr szája szólt.
Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága!
Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; [Jób 14,1. Zsolt. 95,5. 6. 103,15. 1 Pét. 1,24. 25. Jak. 1,10. 11.] bizony fű a nép.
Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!
Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek!
Ímé, az Úr Isten [Zak. 9,9. Máté 21,5. Ésa. 62,2.] jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte.
Mint pásztor, [rész 66,12. Ezék. 34,12-16. Ján. 10,11. 1 Móz. 33,13. 4 Móz. 11,12.] nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.
Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, [Jób 26,10-13. 38,5-10. Péld. 30,4.] a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyőbe?
Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Őt, [Róm. 11,34. Jób 11,7. 28,12. 21-28. 1 Kor. 2,16.] mint tanácsosa?
Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az értelem útára?
Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl!
És a Libánon nem elég a tűzre, és vada sem elég [rész 66,1. Zsolt. 50,8.] az áldozatra.
Minden népek semmik Ő [vers 15. Dán. 4,32. Jer. 16,16.] előtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja.
És kihez hasonlítjátok [Csel. 17,29. Zsolt. 89,7. Jer. 51,15-19.] az Istent, és minő képet készítetek Ő róla?
A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst lánczot reá;
A ki szegény ily áldozatra, oly fát választ, a mely meg nem rothad; okos mestert [Jer. 10,3-5.] keres, hogy oly bálványt állítson, a mely nem ingadoz.
Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait?
Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, [Zsolt. 104,2. 113,5. 6. Zak. 12,1.] lakásra;
Ki a fejedelmeket [Jób 12,17. 24. Dán. 2,21.] semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja;
Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájok fuvall, és kiszáradnak és őket, [vers 7. 8. Jób. 8,16-18.] mint polyvát, forgószél ragadja el:
Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent.
Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? [1 Móz. 1,3-18. Zsolt. 147,4. 5. Jób 38,31-37.] Ő, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen.
Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett [rész 27,8. 9. 49,14-16. Jób 27,2.] az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?!
Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten [Zsolt. 90,2. Róm. 11,33. 34.] az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!
Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét [Zsolt. 68,10. Máté 11,28.] megsokasítja.
Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;
De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem [Zsolt. 103,5. 2 Sám. 1,23.] fáradnak el!