Ésa. 35.
Ésa. 35.
Isten megszabadult népének öröme.
Ésa. 35,1
Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul mint őszike.
Ésa. 35,2
Virulva virul és örvend ujjongva, a Libánon dicsősége adatott néki, Karmel és Sáron ékessége; meglátják ők az Úrnak dicsőségét, [rész 40,5. 9. 60,1.] Istenünk ékességét.
Ésa. 35,3
Erősítsétek a lankadt [Jób 4,4. 12,12.] kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket.
Ésa. 35,4
Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, a ki megfizet, Ő jő, és megszabadít [rész 40,10. 59,20.] titeket!
Ésa. 35,5
Akkor a vakok [Máté 11,5.] szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak,
Ésa. 35,6
Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma [rész 43,19. 48,21. 49,10. 11.] nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben.
Ésa. 35,7
És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fű, nád és káka [rész 49,10.] terem.
Ésa. 35,8
És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved [rész 49,11. 62,10. 52,2. 11. Ezék. 44,9. Ésa. 42,16.] el;
Ésa. 35,9
Nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jő fel reá, nem is található ott, hanem a megváltottak [rész 11,6. 7. 65,25.] járnak rajta!
Ésa. 35,10
Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között [rész 51,11. Zsolt. 126,1. 2.] Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj.
