Assiria romlása és Jeruzsálem megszabadulása.
Jaj néked pusztító és el nem pusztított, te csalárd, a kit még meg nem csaltak! Ha bevégzed a pusztítást, el [Hab. 2,8. Náh. 3,1.] fogsz pusztíttatni; ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni.
Uram, könyörülj rajtunk! Téged várunk; légy karjuk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak idején!
Egy zendülő szózattól elfutnak a népek; ha te felemelkedel, elszélednek a [Dán. 10,6. Jel. 1,10. Zsolt. 68,1. 2. 3.] népségek.
És elpusztítják zsákmánytokat sáska pusztításával, szöcske-ugrással ugrálnak reá.
Felmagasztaltatott az Úr, mert magasságban lakozik, betölté Siont [rész 1,27.] ítélettel és igazsággal.
És békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcseségben és tudományban; az Úr félelme [rész 9,7. 11,1. 2.] lesz kincse.
Ímé, erőseik ott künn kiáltanak, a békesség követei keservesen sírnak.
Puszták az ösvények, megszünt az úton járó; megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt [Bir. 5,8. Ésa. 10,9. 36,19. 2 Kir. 18,14-16.] az emberrel!
Sírt, meghervadt a föld, a Libánon megszégyenült, [rész 24,4. 7.] ellankadt; olyan lett Sáron, mint egy puszta, és lombtalan Básán és Karmel.
Most fölkelek, így szól az Úr, most föltámadok, most fölemelkedem!
Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tűz, megemészt [rész 26,18. 59,4.] titeket.
A népek égetett mészszé lesznek, levágott tövisekké; [Ámós 2,1.] tűzben hamvadnak el.
Halljátok meg távol valók, a mit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat!
Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk [rész 31,9. Zsid. 12,29. 5 Móz. 4,24. 9,3.] megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel?
A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson:
Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize [Zsolt. 18,34. 30,8.] el nem fogy.
A királyt ékességében látják szemeid; [rész 32,1-5.] látnak széles országot.
Szíved elgondolja a mult félelmét: hol az író, hol a mérlegelő, hol a tornyok összeírója?
A gőgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthető.
Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak;
Sőt az Úr, a dicsőséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jő evezős hajó, és nehéz gálya rajtok át [rész 28,1.] nem megy.
Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket!
Megtágultak köteleid, árbóczfájok alapját nem tartják erősen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, még a sánták is zsákmányt vetnek.
És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik, bűnbocsánatot [rész 6,10. Zsolt. 103,3. Márk 2,9. Máté 8,17.] nyer.