Hetven tanítvány kiküldése; a hitetlen városok jajja. Min kell embernek örülni; ki a felebarát. Máriának és Márthának különböző gondja.
Ezek után pedig rendele az Úr másokat is, hetvenet, és elküldé azokat kettőnként az ő orczája előtt, minden városba és helyre, a hová ő menendő vala.
Monda azért nékik: Az aratni való sok, [Mát. 9,37.] de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.
Menjetek [Mát. 10,16.] el: Ímé én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé.
Ne hordozzatok erszényt, se [rész 9,3.] táskát, se sarut; és az úton [2 Kir. 4,29.] senkit ne köszöntsetek.
Valamely házba bementek, [Mát. 10,12. 13.] először ezt mondjátok: Békesség e háznak!
És ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességtek azon marad; ha nem, ti reátok tér vissza.
Ugyanazon házban [Mát. 10,11. Márk 6,10.] maradjatok pedig, azt evén és iván, a mit ők adnak: mert méltó a munkás [5 Móz. 25,4. 1 Tim. 5,17. 18.] az ő jutalmára. Ne járjatok házról-házra.
És valamely városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, a mit előtökbe adnak:
És gyógyítsátok a betegeket, a kik ott lesznek, és mondjátok nékik: Elközelített [Mát. 3,2.] hozzátok az Isten országa.
Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak utczáira kimenvén, ezt mondjátok:
Még a port [Mát. 10,14. Márk 6,11. Csel. 13,51.] is, a mely reánk ragadt a ti várostokból, itt köztetek letöröljük; mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok.
Mondom pedig néktek, hogy a Sodomabeliek állapota tűrhetőbb lesz ama napon, hogynem azé a városé.
Jaj néked [Mát. 11,20-24.] Korazin! Jaj néked Bethsaida! mert ha Tírusban és Sídonban lettek volna azok a csodák, melyek te benned lőnek, régen zsákban és hamuban ülve megtértek volna.
Hanem Tírusnak és Sídonnak tűrhetőbb lesz állapota az ítéletkor, hogynem néktek.
És te Kapernaum, mely mind az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz lealáztatni.
A ki titeket [Mát. 10,40. Márk 9,37.] hallgat, engem hallgat, és a ki titeket megvet, engem vet meg; és a ki engem vet meg, azt veti meg, a ki engem elküldött.
Visszatére pedig a hetven tanítvány örömmel, mondván: Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által!
Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből.
Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon [Zsolt. 91,13. Csel. 28,3. 5.] és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek.
De azon ne örüljetek, hogy a lelkek néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva [Zsid. 12,23.] a mennyben.
Azon órában örvendeze Jézus lelkében, és monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a [Mát. 11,25. 26. 1 Kor. 1,19. 26.] bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.
Mindent nékem [1 Kor. 15,27.] adott az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem [Ján. 1,18.] csak a Fiú, és a kinek a Fiú [Mát. 11,27. 1 Tim. 2,4.] akarja megjelenteni.
És a tanítványokhoz fordulván, monda ő magoknak: Boldog [Mát. 13,16.] szemek, a melyek látják azokat, [1 Pét. 1,10. 12.] a melyeket ti láttok.
Mert mondom néktek, hogy sok próféta és király kívánta látni, a miket ti láttok, de nem látták; és hallani, a miket hallotok, de nem hallották.
És ímé egy törvénytudó felkele, kísértvén őt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?
Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? mint olvasod?
Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, [5 Móz. 6,5.] a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.
Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és [Ezék. 20,11. 12. Mát. 7,21.] élsz.
Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom?
Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esék, a kik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan.
Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, a ki azt látván, elkerülé.
Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerülé.
Egy samaritánus [Ján. 4,9.] pedig az úton menvén, odaért, a hol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula.
És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki.
Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked.
E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, a ki a rablók kezébe esett?
Az pedig monda: Az, a ki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is a képen cselekedjél.
Lőn pedig, mikor az úton menének, hogy ő beméne egy [Ján. 11,1.] faluba; egy Mártha nevű asszony pedig befogadá őt házába.
És ennek vala egy Mária nevezetű testvére, ki is Jézus [Ján. 11,2.] lábainál leülvén, hallgatja vala az ő beszédét.
Mártha pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért, monda: Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem.
Felelvén pedig, monda néki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel:
De egy a szükséges [Préd. 12,15.] dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle.