Az Úr, a Seregek URa eltávolít Jeruzsálemből és Júdából mindenféle támaszt: minden támaszt, amit a kenyér, minden támaszt, amit a víz nyújt, [3Móz 26,26; Zsolt 105,16; Ez 4,16]
a hőst és a katonát, a bírót és a prófétát, a varázslót és a véneket,
a hadnagyot és a főrendűt, a tanácsost, az ügyes mestert és a varázsláshoz értőt.
Ifjakat teszek vezéreikké, és sihederek uralkodnak rajtuk. [1Kir 12,8-10; Préd 10,16]
Sanyargatja a nép között ember az embertársát, egyik ember a másikat. Rátámad az ifjú a vénre, a hitvány a tekintélyesre. [Mik 7,5-6]
Ha valaki így unszolja rokonsága egyik tagját: Neked még van ruhád, légy te a vezetőnk, légy úrrá ezen a felforduláson! -
akkor az így fog válaszolni: Nem akarok sebkötöző lenni! Nincs a házamban se kenyér, se ruha, ne tegyetek engem a nép vezetőjévé!
Bizony, elbukik Jeruzsálem, és elesik Júda, - mert nyelvükkel és tetteikkel az ÚR ellen fordulnak, és dicsőségével szemben engedetlenek.
Személyválogatásuk ellenük szól, vétkeiket Sodoma módjára hirdetik, nem titkolják. Jaj, nekik, mert maguknak okoznak bajt! [1Móz 19,5; 5Móz 1,17 ]
Mondjátok az igazaknak, hogy jó dolguk lesz, mert tetteiknek gyümölcsét eszik. [Jer 17,10; Mt 16,27; Róm 2,5-11; Gal 6,7-8; Zsid 6,10]
Jaj a gonosznak! Rossz dolga lesz, mert keze munkája szerint bánnak vele.
Ó népem! Gyermekek sanyargatnak, asszonyok uralkodnak rajtad! Ó népem! Vezetőid félrevezetnek, tévútra visznek téged!
Előlép perelni az ÚR, készen áll, hogy ítélkezzék népe fölött. [Ézs 5,7; Ám 4,1]
Törvényt tart az ÚR népe vénei és vezérei fölött: Letaroltátok a szőlőt, szegényektől rabolt holmi van a házatokban!
Hogy meritek összezúzni népemet, összetörni a nyomorultakat?! - Az ÚRnak, a Seregek URának szava ez.
Ezt mondta az ÚR: Mivel Sion leányai büszkélkednek, fejüket fenn hordva, szemükkel kacsingatva járnak, kényeskedve lépegetnek, és lábpereceikkel csilingelnek, [Ézs 20,4; Jer 13,22; Ám 8,10; Jón 3,5; Mik 1,11; 1Tim 2,9; 1Pt 3,3-4]
ezért kopasszá teszi az Úr Sion leányainak a fejét, és fölnyíratja halántékukat az ÚR.
Azon a napon eltávolítja ékszereiket az Úr: a lábpereceket, a napocskákat és holdacskákat,
a függőket, karpereceket és fátylakat,
a fejdíszeket, lábláncokat, díszes öveket, az illatszeres szelencéket és a talizmánokat,
a gyűrűket és orrpereceket,
a díszruhákat, köpenyeket, sálakat és tarsolyokat,
a tükröket, az alsóruhákat, a turbánokat és vállkendőket.
Akkor a balzsamillat helyén bűz lesz, az öv helyén kötél, a fodorított haj helyén kopaszság, a díszköpeny helyén daróc, a szépség helyén szégyenbélyeg.
Embereid fegyvertől hullnak el, vitézeid a harcban.
Szomorkodnak és gyászolnak a kapukban, és kifosztva ülnek a földön.